Paulo Coelho: A kém

Paulo Coelho: A kém

Ki ne halott volna már Mata Hariról, az első kémnőről? Paulo Coelho vette a fáradtságot és időt nem kímélve hiteles adatok alapján némi coelhói szállal fűszerezve megírta nekünk Mata Hari önéletrajzát.

Paulo Coelho neve mindannyiunk számára ismert. A vallásos-misztikus regényei, ami világszerte több millió eladott példányszámmal teszi Coelhot napjaink legnépszerűbb írói közé tartozik. Ez nagyrész spirituális mondanivalójával és gördülékeny stílusával éri el.

A regény főszereplője Mata Hari. De ki is volt ő? Születési nevén Margaretha Zelle, akit már gyermekkorában egy iskolaigazgató megront és innentől kezdve valami „megszakad” benne a másik nem iránt. Ahhoz, hogy az unalmas családi házból elkerüljön, édesanyja halála után jelentkezik egy hirdetésre, amiben egy katonatisztnek feleséget keresnek. A 18 éves Margaretha Zelle csodálatos lehetőséget látott egy katonatiszttel kötött házasságban, így elmegy a randevúra. Nemsokára össze is házasodik az így megismert kapitánnyal. Ám a kezdetben romantikusnak indult kapcsolat irányt vált. A gyarmatosító holland hadsereg tisztjét Indonéziába küldték, ahova Margarethát is viszi magával. A nőcsábász, alkoholista, szenvedélybeteg szerencsejátékos férj innentől kezdve folyamatosan bántalmazza a főhősünket mind lelkileg, mind testileg. De főszereplőnket kárpótolta két gyermeke szeretete.


A hároméves fia egy vacsora után hirtelen rosszul lett, és néhány órás szenvedés után édesanyja karjaiban halt meg. A gyermeket egy felszolgáló cselédlány mérgezte meg. Eredetileg tettével MacLeod kapitányt, Margaretha Zelle férjét kívánta megmérgezni, amiért az kegyetlenül bánt vele és családjával. Az elkeseredett anya mély depresszióba esett, és házasságuk, ami egyébként sem volt harmonikusnak nevezhető, tovább romlott. MacLoad rendszeresen bántalmazta feleségét, hangos féltékenységi jelenteket rendezett.

Margaretha egy partin egy másik katonafeleség halálának lesz szemtanúja, ami elindítja benne a változás igényét. Férjét és kislányát hátrahagyva elindul a nagyvilágnak. Párizsba utazik, ahol végleg szakít a holland Margaretha szerepével, és megszületik Mata Hari, akinek nemsokára egész Európa a lábai előtt hevert. Eleinte csak kis létszámú közönség előtt lép fel érzéki táncaival, de híre gyorsan elterjed, és egy közönség kezd őrjöngeni, hogy láthassa a főhősünket táncolni. Nevét az általa kitalált történetek is nagyobbították.

A legelegánsabb körök befogadták a rejtélyes táncosnőt. Mata Hari pedig elfogadta a töménytelen ajándékot és támogatást. A nagyobb férfi és női támogatóit pedig természetben honorálta. Így szeretői a legbefolyásosabb körökből kerültek ki, és a hálószóba félhomályaiban olyan titkos információkhoz jutott, amelyek csak növelték hatalmát. Sok francia és német katonai információhoz is hozzájutott. Az I. világháború kibontakozásával pedig a titkosszolgálatok nem tudták hatalmukat kiterjeszteni rá, ami Mata Hari veszte lett. Végül a kémkedés miatt letartóztatták, és némileg valós, de javarészt koholt vádak alapján sortűz által kivégezték.

Nem csalódtam a könyvben. Végigkövettem egy különleges nő szenvedését és végig együtt tudtam vele érezni. Nem illet bele a társadalomba. Többet akart. Kihasználta egyedülálló szépségét és különleges intelligenciáját. Az én véleményem szerint Coelho megint nagyot alkotott. Aki kedveli az író stílusát, egészen biztos nem fog csalódni, s aki most ismerkedne Mata Hari személyével annak kiváló kiindulópontot ez a történet.
Egy idézettel zárom soraimat:

„A virágok arra tanítanak, hogy semmi sem örök: sem a szépség, sem a hervadás, hiszen a magokból új növények serkennek. Jusson eszedbe ez, ha örömet, fájdalmat vagy bánatot érzel. Minden elmúlik, megöregszik, meghal és újjászületik.”

 A könyvet ezen a linken megvásárolhatjátok.

Szerző:

Imádok olvasni és imádom az érzést, amikor a fantáziám csak az adott könyv körül forog. "Aki könyvet olvas, maga idézi fel a látványt, maga teremti meg a hangokat, maga alkotja meg a mozdulatokat, az arcvonásokat, az érzelmeket. Maga alkot meg mindent, ami több a puszta szónál. És aki a legcsekélyebb örömét leli az alkotásban, annak olyasvalamit nyújt a könyv, amit a televízió soha." /I. Asimov/