People always leave

People always leave

Sosem voltak átlagos hétköznapjaim. A mindennapos szürkeség mindig egy kicsit sötétebb volt mint másoké. Mikor boldog voltam, sziporkáztam, fényesen csillogó, csillámló színek sokasága vett körül, de valamiért az sem volt az igazi. Az én örömszíneim mindig halványabbak voltak, kisebb fényűek, mint bárkié aki a közelemben volt..

Egyre biztosabb vagyok abban, hogy különc vagyok. Magányos típus, aki túl hamar nőtt fel, túl hamar bekerült az élet fogaskerekébe és elfelejtette a gyermeki játékot, a gondtalan világot.

Más vagyok. Régóta tudom, de most már tényleg nem fér kétség hozzá…Tudjátok, az a típus akit mindenki elhagy. Aki sosincs egyedül de mégis magányos. Aki úgy tesz mintha boldog lenne, de közben lelkét a szomorúság már majdnem felemésztette.

Az emberek mindig elhagynak. Szerelmek, barátok, család.. Előbb vagy utóbb mindenki kisétál az életemből. Mert én már csak ilyen elhagyható vagyok. Egy különc darab. Valami furcsaság, akinek nagyobb és nehezebb kereszt nyomja a vállát.

kép: pinterest.com

kép: pinterest.com

De nem félek. Már régóta nem. Más út vár rám, mint azoké, akik velem maradtak. Kicsit hosszabb, kicsit rögösebb, több kanyarral és egy-két heggyel.. De már tudom, hogy mindez teljesen lényegtelen.. Megküzdök mindennel. Stabil lábakon állok a földön, a jég hátán is megélek, és jöhet bármi, én szembenézek vele és győzedelmeskedni fogok felette.

Nem félek, mert nincs miért félnem. Erős vagyok, határozott és magabiztos. Akik itt maradtak, azok itt is akartak maradni, és tudom, hogy ha nagyon rezeg a léc, karom hozzájuk mindig elér.

Átlagosak a hétköznapjaim. Így, a magam módján. Az a bizonyos sötétebb szürke nekem a megszokott, és a tompa színek teljes mértékben kimerítik a bennem megbúvó boldogságot. A magam tökéletlen módján élem az életem, és még így is élvezem.. Aki menni akar, hát menjen… Nem kérem, hogy maradjon. Mert aki igazán mellettem akar lenni, azt nem kell karon ragadnom és magam mellé rántanom. Még akkor sem, ha én már csak ilyen elhagyható vagyok..

 

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!