Philip K. Dick, maga az őrület – ajánló a VALIS c. könyvről

Philip K. Dick, maga az őrület – ajánló a VALIS c. könyvről

Amikor elkezdtem olvasni Philip K. Dick: VALIS című regényét, szinte rögtön bepánikoltam. Első gondolatom az volt, hogy ezt a könyvet szerkesztőtársamnak, Péternek kellene olvasnia, mert ő biztos többet értene belőle, mint én. Önéletrajz, science-fiction, filozófiai és teológiai értekezés, mindez egy könyvben. Jézusom, mi lesz itt. Hogy mennyit értettem belőle? Bevallom, nem az összes oldalt. Miért tetszett mégis? Mindjárt kiderül.

Koránt sem vagyok tisztában Philip K. Dick életművével. Azonban a kíváncsiság hajtott, így esett meg, hogy elolvastam tőle A végső igazság-ot, mely tetszett is. Arra viszont nem számítottam, mekkora mély vízbe dobom be magam a VALIS című könyvvel. Elolvasva a fülszöveget, nem voltam felkészülve egy fejvesztett, őrült ámokfutásra Dick fejében. Ó, pedig mekkora téboly volt.

Kép forrása: moly.hu

A valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne.

Horselover Fat számára minden a rózsaszín fénnyel kezdődött, az isteni jelenéssel, amely VALIS-nak hívta magát. A valóság szövete széthasadt, és a világba áramló információ kételyeket és kérdéseket hozott magával. Horselover Fat pedig nem nyugszik addig, amíg ezekre a kérdésekre választ nem kap.

Félig önéletrajz, félig fikció. Félig science-fiction, félig szépirodalom. Félig lélektani regény, félig metafizikai értekezés. Válaszok keresése olyan kérdésekre, melyeket talán jobb lenne nem feltenni. A VALIS teológiai detektívregény, ahol Isten egyszerre játssza az eltűnt személy és a tökéletes bűntény elkövetőjének szerepét.

Philip K. Dick életművének egyik legnagyszerűbb, legszemélyesebb darabja megrázó és elgondolkodtató olvasmány, átszőve őrült humorral és öniróniával. Néha mosolygásra késztet, néha felkavar, de egy biztos: közömbösen képtelenség elmenni mellette.

Önéletrajz, science-fiction, lélektani regény, metafizikai értekezés, mindez vegyítve szépirodalommal és teológiai detektívregénnyel. Kérem szépen, ez csak Philip K. Dick agyszüleménye lehet, és csak ő képes ezt megvalósítani. Azt hiszem, az elfogult rajongók sem fognak fegyvert szegezni a fejemhez, ha azt írom: nagyon nehéz olvasmány. Túl vagyok már jó pár könyvön, de ilyennel, mint a VALIS, még nem találkoztam. Ez egy külön műfaj: amikor ötvöződik az író személye (a gondolkodása, az élete) a fikcióval. Az már csak plusz, hogy erre az egész elmebajra megpróbál értelmet keresni és tulajdonképpen ebből a magyarázatkeresésből születik meg a regény. Hát mi ez, ha nem téboly? Azonban ebben a káoszban van rendszer, igen, még ebben a Philip K. Dick könyvben is. Bár elsőre úgy tűnhet, mégsem egy unalmas értekezéssel van dolgunk, hanem egy jól megírt, néha tényleg szórakoztató elbeszélésben egy ember kételyei közötti vívódással.


,,Nincs kiút az útvesztőből, amely folyton változik, miközben bolyongunk benne, hiszen eleven.”
/Philip K. Dick: VALIS/

Philip K. Dick (Kép forrása: Wikipédia)

Az önéletrajzi vonatkozásra nagyon könnyen megtaláltam a választ: felcsaptam a Wikipédiát. 1974-ben Philip K. Dickkel egy nagyon hétköznapi dolog történt, ugyanis ki kellett húzni a bölcsességfogát. Ha nem lett volna gond a fogával, valószínű ez a regény nem született volna meg. A történet úgy szól, hogy a fájdalomcsillapító injekció hatására egy különleges rózsaszín fényt látott meg, amilyen árnyalat állítólag a földi tudomány által nem létezik vagy ismeretlen. Majd egy lány nyakában látott egy nyakláncot, melyen egy bizonyos hal alakú medál volt, mely az őskeresztények jele. Ez a regény kiindulási pontja.

A könyv eleje szerintem még a legelszántabb olvasókat is próbára teszi. Az első száz oldal egy kemény filozófiai és kultúrtörténeti halandzsa, amiből bevallom, én nagyon keveset értettem. De! Aki ezeken a részeken túljut, később mindent érteni fog. Olvasunk itt Wagnerről (Max), Hérakleitoszról, Platónról, Schopenhauerről, Jézusról, Sziddhártháról, a Buddháról, Illésről és Nixonról. Szerepet kap még Isten is, vagyis Zebra, másoknak VALIS. Ha ezeken a nehéz részeken átvergődjük magunkat, kapunk egy könnyebb, párbeszédesebb sci-fi regényt.

,,Ha valaki Atlasznak hiszi magát, muszáj kibírnia a nehéz terhet, mert ha elejti, sokan szenvednek: egy egész világra való ember, egy egész világra való szenvedés.”
/Philip K. Dick: VALIS/

Maga a történet szereplője egy Horselover Fat (azaz Philip K. Dick?) nevű drogos, akit megérintett ,,Isten ujja”. A történet során vallási fanatikussá fejlődik, és Isten létéről és természetéről diskurál és keresi a válaszokat. A történet második felében körvonalazódni látszik egy sztori, amolyan megszokott Philip K. Dick-es.

A regény talán egyik legnagyobb bravúrja számomra az, hogy a szerző végig tisztában volt azzal, hogy a reálistól eltérő tudatállapot az övé, és bár ő ezt valóságosnak éli meg, a társadalom nem biztos, hogy normálisnak tartja őt. Emellett, bármennyire is idegesített néha, nem szabad elmenni a kiváló teológia háttér mellett, mely érzékelteti, hogy Philip K. Dick komoly ismeretekkel rendelkezett a témát illetően.

Összegezve, a mű fullasztó és zseniális egyszerre. A megszállott Philip K. Dick rajongóknak kötelező olvasmány, egyfajta beteljesülés, felteszi az i-re a pontot. A VALIS egy megbomló, szétbomló elme vallomása. A tudományos-fantasztikus írók esetében nem megszokott az, hogy beleírják saját magukat a történetbe. Dick azonban megtette, így tálcán kínálja nekünk a lehetőséget, hogy belevesszünk egy zseni fejébe. Egyetértek Pék Zoltánnal, aki a könyv utószavában úgy fogalmaz, hogy a VALIS bizonyos emésztési időt igényel, de kétségtelenül olyan mű, amely megérdemli a ,,gondolatébresztő” titulust. Ne féljünk hát elolvasni és időt hagyni a feldolgozására.

A könyv az Agave Könyvek kiadásában jelent meg. Itt is köszönjük a recenziós példányt, melyet nemsokára egy játék keretében belül kisorsolunk a magazin olvasói között. 

Szerző:

Széni (Póczek Klaudia)

Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK” felirattal.

Szólj hozzánk!