Pillanatnyi

Pillanatnyi

Néhány üres pohár az asztalon,

minden szobában vetetlen ágy,

őriz egy képet a szoba illata,

mi lelkembe mély sebet vág.

 

Felidézi az estét a reggel első fénye

s szemed csillogása mámor,

hozzádsimuló testem megremeg,

s szívem ritmusra táncol.

 

Forró pillantásod elmémbe égett,

előnt a vágy ha eszembe jut,

derekamon érzem karodat,

s ahogy ajkad ajkamra simul.

 

Szinte nem történt semmi, 

csak saját fantáziám vonz,

ahogy elképzelem, milyen lenne,

hogyha csókod is íly lázba hoz.

 

Mégsem lépek közel hozzád, 

csak tartózkodva várok,

s figyelem ahogy szélesbb lesz

a köztünk lévő árok.

 

 

Kiemeltkép:https://ro.pinterest.com/pin/276549233345571573/

Szerző:

Simófi Annamari
Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás