Néhány üres pohár az asztalon,
minden szobában vetetlen ágy,
őriz egy képet a szoba illata,
mi lelkembe mély sebet vág.
Felidézi az estét a reggel első fénye
s szemed csillogása mámor,
hozzádsimuló testem megremeg,
s szívem ritmusra táncol.
Forró pillantásod elmémbe égett,
előnt a vágy ha eszembe jut,
derekamon érzem karodat,
s ahogy ajkad ajkamra simul.
Szinte nem történt semmi,
csak saját fantáziám vonz,
ahogy elképzelem, milyen lenne,
hogyha csókod is íly lázba hoz.
Mégsem lépek közel hozzád,
csak tartózkodva várok,
s figyelem ahogy szélesbb lesz
a köztünk lévő árok.
Kiemeltkép:https://ro.pinterest.com/pin/276549233345571573/