Gondoljunk csak bele, mekkora jelentősége is van a hiperaktív-jelenségnek egy alkotó életében. Sajnos kevesen vagyunk olyan szerencsések, hogy a művész hobbink a hivatásunk is egyben, szóval muszáj, hogy legyen rengeteg felesleges -vagy sokkal jobb szó rá-, levezetendő energiánk, hogy alkotni tudjunk. Ha ez éppen a napközbeni sietségben nyilvánul meg, hát mit lehet tenni, maximum ott is kitűnünk a tömegből egy kicsit…
„…alapjában véve sajnos nagyon lusta vagyok, viszont alkalmanként hihetetlenül bepörgök, akár egy kisgyerek. Néha ugrálok is, átfutok a zebrán, sietek mindenhová, szinte lehetetlen leállítani. „
Nincs ezzel máshogy Popovics Dániel sem, aki körülbelül két éve kezdte érezni igazán, hogy milyen hasznos dolog az energiát a művészetekbe fektetni. Dani eltántoríthatatlan rajongója a régebbi korok zenéinek, az éneklésnek, és az írásnak is. Most lássuk, miből szemezgethetünk a PodaBlogon.
Már az első pillanatban, ahogy magunk előtt látjuk a blogfelületet érezni lehet az egyéniséget, amely visszafogott rendezettségéből csak úgy kiabál, majd elolvashatjuk a fejléc szövegét, amely alapján beigazolódnak megérzéseink: jó helyen járunk, hát maradjunk is itt!
Merthogy Dani blogján aztán elidőzhet az ember, ha éppen egy kis csemegére vágyik azokból a zenékből, amiket nem hallani naponta háromszor a rádióban, és az olyan írásokból, amik nem a megszokott páros rímnél és társainál ragadtak le.
A rengeteg kép- és zenekupac mellett a versek azok, amik dominálnak a blogon. Ahogy olvasgattam őket, nem tudtam elmenni amellett, hogy ha általánosságban témát kellene meghatároznom, valószínűleg telefonos segítséget kellene kérnem, merthogy elég behatárolhatatlan feladatnak bizonyul. Tárgyakról, helyzetekről, érzésekről, vagy egy szkeptikus véleményről nehéz olyan verseket írni, amik megállják a helyüket címük alatt.
„Mától minden reggel,
műmosollyal kelsz fel,
s ha rákéredznek,
azzal is felelsz,
majd fekszel. „
Az idézett vers címe Perspektíva. Csak ezt a pár sort kívántam megemlíteni belőle, nem szeretném felfedni a dolog csattanóját, olvassuk el, és tegyük fel a kérdést: eszembe jutott már valaha is erről írni?
Jó eséllyel voksolok egy ‘NEM’ mellett.
Plusz pont, hiszen azért olvas blogokat az ember, hogy valami megkapó dologhoz férjen hozzá.
Amit még úgy érzem, meg kell említenem az az, hogy Dani nagy kedvence a Beatles. Szóval ha valaki hasonló rajongásban és zenei stílusban osztozik vele, mindenképpen látogasson el a blogjára, ahol találhat kedvére való Lennon-szemüveges képeket és hasonló legendákat.
Szemezgessetek kedvetekre! 🙂
