Pöttöm Panna és az ő nagy szavai

Pöttöm Panna és az ő nagy szavai

Kiss Alexandra Panka verseivel pár évvel ezelőtt azon a művészeti portálon találkoztam először, aminek köszönhetően mára már az írás az én életemben is nélkülözhetetlenné vált. Fontosnak tartottam tehát bemutatni az ő írásait, verseit és nem csak azért mert meghatározó szerepük van az életemben, hanem mert igazán egyediek és szépek. Kicsit mindenki magára ismerhet a sorok között, hiszen a szavak a maguk egyszerűségével ejtik rabul a szívet és a lelket.

Hallgatok

Ruhákba öltöztetett a szív,
atlétám nincsen.
Dobbanások közt hallgatok,
egyre többet itt bent.

Szavaim, mint buborékok,
keringek egyre,
véráramba beszélném magam,
mégse jut a végtelenre.
Dobozvalóságom minduntalan,

mi szerteszakít.

A semmi feszít,

két átélt perc között.

Egy egyszerű lány ő, nagy álmokkal és rengeteg akaraterővel. Bölcsésznek tanul és próbálja nem elveszíteni az egyensúlyát ebben a viharoktól egyáltalán nem mentes világban. Ennek ellenére szereti a hazáját, hisz a népünk és az irodalom jövőjében. Élt Kárpátalján és az ott eltöltött idő, csak még jobban megerősítette abban a hitében, hogy ki is ő és miért fontos az, hogy magyar nyelven beszél.

 „Nem igazán tudom elképzelni az életemet az országhatárokon kívül, úgymond eléggé ragaszkodó vagyok ebben a tekintetben.”

Kiss Alexandra

Kiss Alexandra

A jövőben is az írással szeretne foglalkozni, ami egy igazán bátor döntés. Bár eléggé bizonytalan időszakban él, egyenlőre kitart eredeti elhatározása mellett, hiszen azt tanulja, amit igazán szeret. Amiben megmutathatja valódi énjét, személyiségének szépen ragyogó kincseit. A kedves, mosolygós szőke arc mögött megbúvó kételyeket, reményeket, vágyakat és viharokat.

Még nyitva az ajtó…

Résnyire szűkült pupillák övezte
látóhatár,amiben élünk,
S mások tekinteteit isszuk be
magunkba,
Emléked pókhálója itt ragadt,csak
szólni akartam,
ha teljesen elmész se hagysz
egyedül magunkra.

Habár a vers, mint műfaj közelebb áll hozzá a prózánál, blog formájában is megosztja a gondolatait a nagyvilággal. Nem hisz a véletlenben, ahogy abban sem, hogy az ember egyedüllétre teremtődött. Fontosak neki az emberi kapcsolatok, a hibák orvoslása és a folyamatos fejlődés igénye. Az a fajta ember, aki képes és szeret küzdeni az álmaiért, és fontosnak tartja, hogy egy önmaga által meghatározott értékrend szerint élje az életét. Szomorúságból táplálkoznak általában a szavai, ő maga is bútemetőnek hívja az írást. Megkönnyebül, segít neki átvészelni a nehéz időszakokat. Nem tudom, mit tartogat számára az élet, hogy sikerül-e neki áttörni a társadalom gátjait, vagy egy teljesen más területre terelgeti majd az élet, abban azonban teljesen biztos vagyok, hogy mindig lesz egy hely: egy blog, egy napló esetleg egy verseskötet, ahol a gondolatai nyugszanak majd. Mert a szíve után megy mindig, ettől lesznek életszagúak a sorai.

Szerző:

Bóbics Veronika
Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás