Pszichológushoz fordulni nem a gyengeség jele

Pszichológushoz fordulni nem a gyengeség jele

Miért van az, hogy Amerikában szinte már divatnak számít pszichológushoz járni, míg nálunk Magyarországon az emberek inkább hallgatnak róla, szégyellik? Ami engem illett, úgy gondolom nincs ezen semmi szégyellnivaló. Ugyanis a mentális egészségünk épp annyira fontos, mint a fizikai. Sőt, gyakran a kettő nagyon is összhangban van egymással, és talán észre sem vesszük.

Bárki életében adódhat olyan probléma, legyen akár magánéleti vagy munkahelyi, amit már nem tud egyedül megoldani. Ilyenkor persze automatikusan a barátainkba, családunkba kezdünk el kapaszkodni és tőlük várunk segítséget, pedig van, hogy ehhez már nem elég, ha csak szimplán meghallgatnak. Sőt, néha az sem elég, ha valaki megért. Mert ezek csak ideiglenes „feltöltések” és előbb-utóbb újra lemerülünk. Ha pedig már minden önismereti és önsegítő pszichológiai könyvet elolvastunk, amit csak találtunk, és még így sem érezzük magunkat jobban, akkor lépni kell. Még akkor is, ha ez életünk legnehezebb lépésének ígérkezik.

Az első lépés előtt persze be kell ismernünk, hogy problémánk van. Anélkül nem fogunk tudni elindulni. És néha makacsul ragaszkodunk a gondolathoz, hogy „nem vagyok bolond, minek nekem pszichológus?”. Ez a gondolat több sebből is vérzik, ugyanis degradálni magunkat ilyen jelzőkkel nem fog segíteni, illetve senki nem bolond, azért, mert pszichológusra van szüksége. Ilyenkor tulajdonképpen saját magunk ellen harcolunk, mert félünk beismerni, hogy a problémáink túlnőttek rajtunk. Azt hisszük, ettől gyengék vagyunk, kevesebbek, mint a „normális” emberek. De ha sikerül túllépni a saját egónkon és nyitottan állunk a dolgokhoz, akkor máris egy akadállyal kevesebb.

És hogy miért jó/hasznos egy „idegennel” megosztani a problémáinkat? Mert ez az idegen történetesen egy épp erre specializálódott szaktudással és tapasztalattal rendelkező személy, mindemellett abból adódóan, hogy nem ismer minket, nincs előzetes képe rólunk. Előítéletek és elvárások nélkül, objektíven áll hozzánk. Persze nyilván félelmetes és furcsa a gondolat, hogy ott ülünk a pszichológus rendelőjében, beszélünk neki magunkról miközben ő kérdez és jegyzetel. Igen, furcsa lesz, de empátiát és megértést kapni mindig pozitív érzés, és ezesetben még hasznos is. Ugyanis egy terápia elindít minket a megfelelő irányba, elgondolkodtat és új perspektívákat hoz.

“Az, hogy valaki lelkileg rendben legyen, ugyanolyan fontos napi tevékenység, mint a sport.”

Fontos ugyanakkor tisztában lenni azzal, hogy nem a pszichológus fogja megoldani a problémáinkat, ő csak egy „eszköz” ehhez. A munka nagy része a miénk. Nem fogja megmondani, hogy mit kéne tennünk. Ő a kérdéseivel segít nekünk elgondolkodni önmagunkkal kapcsolatban, segít rávezetni, hogy mi lehet a probléma gyökere. Befogadóképesnek kell lennünk, mert ha mi magunk sem akarjuk, akkor nem fog tudni segíteni. El kell engednünk az előítéleteinket, és ami talán a legfontosabb, őszintének lenni. Hozzá és önmagunkhoz is.

Ezekre pedig mindenképp figyeljünk oda, ha meg szeretnénk találni a számunkra legmegfelelőbb szakembert:

Egyrészt mindenképp szakirányú végzettséggel rendelkező pszichológushoz forduljunk. Ha nincs olyan barátunk, vagy ismerősünk, aki tud ajánlani számunkra valakit, akkor csak egyszerűen írjuk be az internetes keresőbe. Bármilyen furcsán is hangzik, így is meg lehet találni, de nagyon körültekintőnek kell lenni.

Tegyük fel magunknak a kérdést: milyen számunkra a jó pszichológus? Ha esetleg van egy adott terület, probléma (pl. párterápiát szeretnénk) akkor azon a vonalon induljunk el. Ha fontos nekünk a tapasztalat, akkor ezt is mindenképp vegyük figyelembe.

Ha találtunk valakit, aki esetleg mégsem szimpatikus és rossz érzéseket vált ki belőlünk, akkor mindenképp jelezzük, hogy nem szeretnénk folytatni a terápiát, mert nagy valószínűséggel nem fog tudni segíteni rajtunk, ha mi nem érezzük magunkat biztonságban vele, ha nem bízunk meg benne. Ilyenkor nem szabad feladni, másik szakembert kell keresni.

Pszichológushoz fordulni nem a gyengeség jele. Nagyon nehéz meghozni ezt a döntést, nehéz elkezdeni és valószínűleg közben sem lesz könnyű, ezt senki nem garantálja. Meglépni ezt annyit jelent, hogy megvan a kellő önismeretünk, hogy pozitív irányba szeretnénk változni, hogy hajlandók vagyunk időt és energiát áldozni arra, hogy szembenézzünk a démonjainkkal és legyőzzük őket.

kiemelt kép: https://singularityhub.com

Szerző:

Antal Andrea
“Mindünk anyaga sugárzó lehetne, ha mernénk hasadni.” /Fodor Ákos/

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás