A délutánok arra valóak, hogy büntetlenül kilopj egy hal rudacskát a hűtőből; hogy gyógyteába mártott kekszet eszegess. És le tedd magad olyan mélyre amilyen mélyre csak tudod. Úgy értem alfába. A tested és lelked teljes megnyugvásába.
Olykor fel kell dolgoznunk olyan tényeket: hogy elromlott sütővel nem lehet finom tortát sütni. Majd hiper gyorsan hideg cukrásszá avanzsálnod magad. És olyan tortát kettyintened, amihez még a sütőt sem kell bekapcsolnod.
Nem fényezem a hírnevem, de nekem sikerült. Rájöttem, sokkal nagyobb örömömet lelem a „kerti cukrászatban”, mint amit leművelünk az igaziban. Egy pudingos mazsolás, darált kekszes tejszínes mogyorós tortának senki nem tud ellenállni.
Azt hiszem, ez vagyok én. Ebben vagyok elrejtve. Az apró habos süteményekben. A bögre gyűjteményemben. A buta sorozatokban. A rengeteg könyvben. A kreativitásban. A mosolyokban, amit a sütijeim húznak maguk után. A szuperhősök létezésében. A muffinokban. Az apró kis csodákban.
Az emberek már hajlamosak nem hinni. Naivnak nevezni egyből, ha egy ilyet hallanak: „álom”. Egyrészt félnek megvalósítani az álmaikat, vagy legalább valami olyasmit csinálni, amit egy picit is szeretnek. Sokkal jobban kedvelik a panaszkodást és inkább beletörődnek abba, hogy „ezt kell csinálniuk, mert nincs más”, minthogy annak idején dobtak volna egy bukfencet mindenre és most nem ott tartanának, hogy házsártos, öreg némberekké válnak.
Mindig is ettől féltem és a mai napig félek is. Hogy idő előtt bekeveredem egy rossz mókuskerékbe, ahova nem tartozom. Csak azért vagyok és szaladgálok ott, mert „nincs más”. Lehet ezért is keresem magam folyton. Lehet ezért vesztettem el az önbizalmam is, mert útközben rossz mókuskerékbe szálltam.
Azt hiszem, az a szerencsém, hogy hamar észreveszem a bajt, és nyomkövető kutyaként szimatolom a legjobb megoldást.
Én még hiszek azokban a süteményekben. És abban, hogy van egy olyan mókuskerék, amibe mosolyogva fogok beszállni, és ott is maradok egy időre.
Azaz egy dolog, amit sosem fognak tudni kikaparni belőlem. A tudásom arra a hitre, amit ők sosem fognak átérezni.
Mert a pudingot el lehet rontani egyszer, kidobhatod három adagban is, hogy ne vegye észre senki. De mikor másodjára megfőzöd, pont passzolni fog a tortához!
