Ragadd meg a napot! – Ajánló a Holt költők társasága című filmről

Ragadd meg a napot! – Ajánló a Holt költők társasága című filmről

“Nem számít, hogy mások mit mondanak, a szavak és az eszmék meg tudják változtatni a világot.”
/Holt költők társasága/

A Holt költők társasága (Dead Poets Society) régóta a megnézendő filmek listáján szerepel nálam, de bevallom, hogy ha Facebookon nem indul el az a bizonyos „Szabó Balázs – féle mini kulturális forradalom” akkor talán a mai napig nem látom.

2

Mikor fény derült arra, hogy ki is az a Szabó Balázs és elolvastam az Index által publikált interjút, felkeltette érdeklődésemet azzal, ahogy a hazai irodalomoktatásról beszélt:

„Itthon legtöbbször rosszul tanítják, különösen igaz ez a versekre. Nem lenne szabad elemezni a verseket, nem azért írták őket. A verseket érezni kell. Itt szúrja el nagyon sok tanár, akik miatt ha nem is utálják meg az emberek az irodalmat, semleges lesz a számukra. Persze ez egy mélyebb probléma, 100 ezer forintért ne várjon senki csodát egy középiskolai tanártól, nem fog úgy irodalmat tanítani, mint Robin Williams a Holt költők társaságában. Azt látom viszont, hogy az emberek 95 százaléka valahol mélyen, az iskolából hozott emlékei alapján szereti a magyar költészetet, kötődik hozzá, csak nem tud róla.”

Ezek után egyértelmű volt, hogy én is beállok a sorba, és úgy tisztelgek Robin Williams halála előtt, mint sokan mások, akik előszedtek egy a szekrényben pihenő filmjét. Csak én egy olyan filmet választottam, amit még sosem láttam. A hol költők társaságát. 

kép: google.com

kép: google.com

A Holt költők társasága című Oscar-díjas amerikai filmet 1989-ben készítették. Rendezője Peter Weir, a főszerepben Robin Williamst, Robert Sean Leonardot és Ethan Hawket láthatjuk. (A film tananyag az Észak-Amerikai angol szakos gimnáziumokban.)

“Az igazság olyan takaró, ami alól kilóg az ember lába, az ember hiába rángatja, valamije mindig kilóg alóla, akárhogy cibálja, valamije mindig fázni fog, attól fogva, hogy először felsírunk, egész addig, míg utolsót sóhajtunk.”
/Holt költők társasága/

A történet az ötvenes években, a Welton Akadémián (kitalált) játszódik, ami egy nagyon kemény, szigorú fiúiskola. Az év elején újra visszatérő diáksereg élete akkor fordul fel fenekestül, mikor találkoznak új angoltanárukkal, Mr. Keatinggel (Robin Williams). Az első pillanatokban fura figurának tűnő emberről hamar kiderül, hogy nem átlagos tanár. Önálló gondolkodásra, érzelmeik fejlesztésére, önmegvalósításra szeretné sarkallni diákjait.
Mr. Keating hatására a fiúk felbátorodnak, elhatározzák, hogy „kiszívják az élet velejét”, felélesztik az egykori Holt költők társaságát és másképp fognak élni, mint eddig. Meg akarják valósítani álmaikat, szabad akaratot gyakorolnak, keresik önmagukat és a boldogságot. A fiúk viselkedésének változásával, új terveikkel nem igazán fér össze az eddig alkalmazott normarendszer, az iskolai vezetőség és a szülők elvei, szabályai.
Sajnálatos módon a zűrzavar egy rettenetes tragédiába torkollik, melyért a „Carpe Diem” hirdetőjét, Mr. Keatinget okolják a tanárok, a szülők és az iskola igazgatója is. (És sajnos néhány diák is.) Annak ellenére, hogy a fiúk nem tehetnek semmit tanáruk távozása ellen, és nem változtathatják meg a sorsot, kiállnak az az ember mellett, aki megtanította őket arra, hogy ragadják meg a napot!

 

Mindenképp fontos még kiemelni azt, hogy Robin Williams tényleg nem átlagos tanárt alakít a filmben. Arra ösztönzi diákjait, hogy érezzék a verseket, érezzék át a művészetet, formáljanak önálló véleményt és szeressék azt, amit szeretniük kell. Mondják el versben a szerelmet, a fájdalmat, az életet. Merjenek élni és merjenek hinni önmagukban. Mert mindennek akkor van értelme, ha kiszívjuk az élet velejét. Akkor élhetünk igazán. Akkor lehetünk boldogok. Úgyhogy most továbbítom nektek Mr. Keating tanácsát: ragadjuk meg a napot! 

 

kép: google.com

kép: google.com

 

“Mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, s én mutatok egy boldog embert. Ám az ember igazán csak álmában szabad, így van ez rég, s örökre így marad.”
/Holt költők társasága/

Szerző:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/