– Kéne egy pap… –szólt az asszony, miközben reggeliztek.
– Minek a pap? – vonta fel a szemöldökét David.
– Ha lesz valami kapcsolatom Istennel, talán ad még egy kis időt, nem sokat… Egy – két hetet.
Rose hangja komolynak tűnt, villájával bökdöste a rántottát, alig evett.
– Kedvesem… Te soha életedben nem jártál templomban.
– De, John fiának a keresztelőjén. – mutatott rá Rose.
Dave csóválta a fejét és mosolygott.
– Csoda, hogy nem gyulladtál ki, még a biblia sem volt a kezedben soha.
Rose elmosolyodott, de szomorúan.
– Csak gondoltam talán… – kezdte, majd férje félbeszakította.
– Tudom… Egyél még egy kicsit.
Rose puszit küldött férjének és undorodó tekintettel bekapott egy kis tojást.
Kiemelt kép: kindnessblogdotcom1.files.wordpress.com
