Ráncok – Vasárnap

Ráncok – Vasárnap

David vasárnap este, mikor Rose már nem volt az ágyukban és Julie-ék rég álomba sírták magukat, leült Rose kedvenc foteljébe. Csak ült és bámulta a kandallóban táncoló lángnyelveket.
Eszébe jutott valami. Rose mániákusan eltett mindent, a számára fontos eseményről valami emléket. Felállt és elindult a hálószobába, majd leguggolt és kihúzott egy poros kis dobozt az ágy alól. Kinyitotta, matatott egy kicsit a cetlik, fotók, szalagok között, majd kisvártatva megtalálta, amit keresett.
A jegyek… Megtalálta a megsárgult, gyűrött, lekezelt jegyeket.
Szájához érintette és megcsókolta őket.
Ne sírj vénember…
De Dave igenis sírt. Lefeküdt Rose helyére, a szívéhez szorította a jegyeket és zokogott.
– Nálam vannak a jegyek Rosie… –suttogta, majd elaludt.
Attól kezdve mindig a zsebében voltak a jegyek, bárhova is ment, zuhanyzás közben az ablakpárkányra tette, s ha rátört Rose hiánya, benyúlt a zsebébe és megérintette a jegyeket. Így biztos volt benne, hogy nála lesznek, amikor megérkezik az ő vonata is.

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Mindig is szerettem írni, de jó pár évig nem foglalkoztam ezzel a hobbival, mivel nem gondoltam úgy, hogy bárkit is érdekelnének a gondolataim. Aztán jött a Lendület Magazin. Először csak egy novellámat jelentették meg, aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy szerkesztő lettem és egy zseniális csapat tagja vagyok, akiknek köszönhetően egy régi szenvedély újra lángra kapott. Azóta is igyekszem olyan dolgokról írni, amik mindennaposak és hasznosak, de egyik legfőbb motivációm, hogy olykor kiöntsem a lelkem.