Ray Bradbury – Fahrenheit 451

Ray Bradbury – Fahrenheit 451

“A jó írók meg tudják ragadni az életet. A közepesek elsiklanak a felszínén, a rosszak pedig megerőszakolják, és otthagyják a legyeknek.”

‘Fahrenheit 451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég…’ A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember. Guy Montag a tűzőrségen dolgozik, hivatása a könyvégetés, a fellobbanó lángok mindig gyönyörűséggel töltik el. Életében a munka, a nyugtató tablettákhoz menekülő feleség, és három óriási tévéfal a főszereplők. Új szomszédja egy kedves lány, aki furcsa dolgokról mesél: hogy családja esténként leül az asztal köré, és beszélgetnek, hogy a tűzőrök valamikor régen még oltották a tüzet, hogy szép a hajnal, amikor harmat telepszik a fűre, és felkel a nap… Érthetetlen. Egy napon aztán beleolvas egy halálra ítélt könyvbe, az események ettől kezdve megállíthatatlanok…

Minek kell történnie, hogy az ember kibillenjen egy megszokott életritmusból? Mi történik, ha az eddig oly stabil és nyugodtnak ítélt élete a feje tetejére áll, csak mert találkozik egy fura lánnyal, aki olyan dolgokról mesél, amik elképzelhetetlennek tűnnek? Felborul minden, üldözőből üldözött lesz. Kártyavárként omlik össze a jól ismert világ. Vajon ki lehet jutni a romok alól vagy hamuvá égünk a pusztító tűz lángjai között? Talán azért olyan nagyszerű ez a könyv, mert ráébreszt az igazán fontos dolgokra, a világ értékesebb részére. A tudás megkülönböztet, ezért vesznie kell. Falak közé bezárt, mosolygó, gondtalan, üres gépembereknek nevelik kezdetektől fogva a társadalmat. A könyvek életre tanítanak, gondolkodásra biztatnak. A gondolatokat pedig nem lehet elégetni.

kép: google.hu

kép: google.hu

“– Lakasd jól a szemed csodával – mondta –, élj úgy, mintha tíz másodperc múlva holtan esnél össze. Nézz körül a világban. Sokkal fantasztikusabb, mint amit az álomgyárakban gyártanak. Ne kérj biztosítékot, ne kérj biztonságot; ilyen állat sohasem létezett. S ha létezne is: a lajhárok családjába tartozna, akik a fán függeszkedve átalusszák életüket. A pokolba velük! Rázd meg a fát, hogy a lajhár lezuhanjon!”