A magány szépen lassan kitáncol a szádon,
S egy lány hajába fúrja bele magát.
A kezed véres. Majd azt hazudod..
Rózsabokor.
Az ajtó nyikorog. Az óra kattan.
A boldogságod hazaért. Kelsz.
Leerőlteted a pocsék instant kávéd.
Újságot veszel a kezedbe, a szádba meg cigarettát.
Leszarod, mint minden egyes reggel.
Leveszed. Felveszed.
Indulsz.
Átkozott, nyomorult reggelek.
Azok, amik látják az ártatlan, gyenge kis ujjaid nyomát az autó bepárásodott ablakára rajzolt mosolyban.
Azt meg otthon felejtetted.
Beérsz. Beszívod. Tűröd.
Ők meg lepedőbe csavarják a rosszindulattól dagadó, fekete lelküket.
Azt hiszik elfedi a sok mocskot egy kedves szó.
De te átlátsz mindenen, tudom. A szemeidbe van írva.
Nem szólsz..
-Te szeretni jöttél-
Csak jársz nesztelen, mint első útjára induló, szelíd kölyökróka.
Csak olyan kezébe simulj, ki nem bánt, éltet, ad levegőt..
Szívekkel telerajzolva a nap margója.
Ügyes voltál. Illuzionista.
Éld túl, kicsilány!
Már nincs sok hátra.. 
képek: tumblr.com
