Koszorú. Gyertyák. Félhomály.
Fenyőillat. Sütemény.
Édes várakozás.
A boldogságunk ott lángol a borosüveg falán megcsillanó gyertyák fényében.
Mint apró szentjánosbogarak, most úgy világítunk a sötétben.
Látom magam a szemedben.
Látom a mosolygós kislányt, akinek soha semmi sem fájt.
Látom, ahogy mindent feldíszítettem és a konyhában, anyu mellett sertepertéltem.
Most a szíved is a füzérek fényébe öltöztetném.
S gondolkoznék, kinek is kéne hálásnak lennem.
Boldog.
Minden egyes lélegzetvételem.
Pokrócokba burkolózunk, bort iszunk és a régmúlt emlékekről mesélünk olyan igazán, átszellemülten.
Végre együtt vagyunk.
Minden ablakban fények.
Odakint a hópelyhek a széllel gonosz tréfát űznek.
Látom magunkat a csillogó hógömbök belsejében. Kandallóban pattogó fák vagyunk. Az édes máz a süteményen.
Már nem történhet baj.
Csak remélni kell. Megtanulom. Megígértem!
kiemelt kép: tumblr.com
