Torkosan és szédülten.
Szaftosan és éberen.
Foglalkoztat a minden,
egyszerre a semmi…
Számtalan lépések,
íztelen érzések.
Ezeknek mámoruk van.
Szorongató vágyak,
ölelő ágyak.
Kerek gombok néznek belém.
Szívnak az árnyak,
pezsdűlnek a lábak.
Koszom lefolyik előlem.
Tisztuló kép
Serdülő ér.
Megint szerelmes vagyok.
Félelem és fonottkosár,
élelem és dobott pohár.
A szenvedély győz.
Keringő homály,
kattanó villanás.
Örökkévalóságból valóság.
Érintő szavak,
szusszanó tavak.
Esik az eső.
Lépteim boldogok,
szívemben lobogok.
Ez a boldogság.
Ez és a kegyelem.
Mert ehhez nem kell
Fegyelem.
Csak ájtatosság.
Szeretem.
Írta: Vázmer Tímea Kiemelt kép: pexels.com
