Volt már, hogy a nagy igazságokat, a legszebb gondolataidat és ötleteidet egy kilométerekkel arrébb lakó barátnődnek írtad le egy ótvaros Facebook ablakban, de neked a mindent jelentette?
Én így vagyok a hét minden napján. Hoztam egy válogatást az elmúlt napjaimból.
… avagy adott egy barátság, egy Budapest és egy isten háta mögötti falú, jó pár kilométer távolság, és mindehhez egy Facebook chat ablak, ahol az életem van.
Nem baj, hiszek magamban, hiszek Gáborban, a kettőnk kapcsolatában és mérhetetlen ragaszkodásában, hiszek a közös jövőnkben és tudom, hogy nemsokára ez az egész majd csak egy emlék lesz, amiből kurva sok inspirációs írásom fog születni, hogy honnan IS fel lehet állni. Nem hagyom, hogy ez az egész kinyírjon, én harcos vagyok és a pofájába nevetek!
Én egyre erősebb vagyok, ezt a hetet nagyon keményen letoltam, sok meditációval mondjuk, de letoltam, még a holnapot kell. Úgyhogy most nagyon vállon veregetem magam és buzdítalak, hogy ne add fel! Mert van ott benned még erő, csak tenni kell érte, hogy előjöjjön!
Ez az első nyár életem során, amikor nincs nyári szünetem. Ez az első nyár, amikor dolgozok. S ez lesz életem első szombatja, amikor dolgozok úgy, hogy lenyomtam előtte a hetet is.
(…) meg ilyen dolgokat csinálok, hogy építik az utat és eddig lebújtam a járdára, mondván, ne legyen kihívás. De ezen a héten annyit meditáltam, hogy tudtam, meg tudom csinálni és egész héten közlekedtem a nagy útépítő autók mellett meg személyautókat kerülgettem és stb. Másnak ezek semmiségek, nekem meg világmegváltás.
Nincs miért feladnunk. De egymillió dologért megéri kitartani.
Köszönöm Réka, hogy hosszú évek óta (mennyi is? nyolc?) minden egyes nap teleírhatom a mi kis ablakunkat. A kézzel írt naplóm fele Réka-beszélgetésekkel van tele. Köszönlek.
(Kiemelt kép: Tumblr)
