Ha paragrafusokba szednék minden
elküldetlen üzenetet, akkor meglenne
végre a könyv tartalma, amit évek óta
írok. Valami olyasmiről szólna, hogy
kérdéseket teszek fel neked, például azt,
hogy mi a baj velem? Miért nem lehet
engem szeretni? Persze a válaszaid soha
nem olyanok lennének, mint amilyennek
én elképzelem. Ebben a könyvben
furcsa dialógusokat folytatnánk, és
azon vitatkoznánk, hogy vajon
hány gondolat egy élet. Meg hogy
Schrödinger macskája életben van-e.
Te tudnád, mit akarok hallani, ezért
mindig épp az ellenkezőjét mondanád.
Én tudnám, mit nem szabadna
mondani, ezért mindig kimondanám.
Tulajdonképpen most is ezt csináljuk;
te tudod, mit ne mondj, én meg
mindig kimondom, amit nem kéne.
Egy nem létező könyvet lapozgatunk és
keressük benne egymást, meg az értelmet,
legalábbis én kereslek, te meg mindig
úgy teszel, mintha ez érdekelne. Egyszer
talán tényleg összegyűjtök mindent,
amit valaha mondtál nekem, kezdve a
szeretlektől egészen addig, hogy sajnálod.
Akkor talán te is rájössz majd, hogy
ezt a könyvet érdemes lett volna megírni.
kiemelt kép: https://i.pinimg.com/
