A tengerbe néztem és magamat láttam.
A fénylő bánat milyen határtalan.
Sósan háborogva szétmart egy érzés.
Majd eltakart, mint a leglágyabb féltés.
Cserepes számon éreztem a hullámot.
A legsötétebb mámoros csókot.
Aztán felnéztem és nem láttam mást,
csak pár sirályt az égen.
Figyeltek minden szerető ringatást,
mely szívemben élt már régen.
Írta: Czédli Mónika
Kiemelt kép: growingupchaotic.com