Látom a fényeket.
A kérdőjeleket a tekinteteken.
Furcsa tapsvihar hangját hallom, és valamiért mindenki engem bámul.
Először azt hittem, hogy meztelenül állok a színpadon. Aztán rájöttem, hogy ruházatom kifogástalan volt.
Éreztem azt a sok tekintetet magamon..
Szívverésem szaporává vált. Még most is levegő után kapkodom.
Táncra vártak.
Arra, hogy ott lépkedjek a fényesre csiszolt balettpadlón.
Nyitótáncot akartak. Hisz mindenki tudta, hogy történt velem valami. De én még most is döntésképtelen vagyok.. Nemhogy akkor..
Mindenki ott állt, várt, hogy végre lépjek egyet a jövő felé. És nem értették mitől félek, hisz úgy sincs mit veszíteni.
Úgy éreztem magam mint valami első bálozó.
Kezemhez kéz nyúlt. Táncra invitált.
De remegő lábam még nem tudta, hogy erre a dalra,
vagy inkább keringőre várt.