Rosé fröccs

Rosé fröccs

Egy lány, aki mindig pörög. Egy lány, aki tele van energiával. Egy lány, akit mindig vidámnak látunk.  Egy lány, aki hisz a csodákban. Egy lány, aki minden bánatát, fájdalmát blogjába sűríti. „Egy lány, aki előbb nőtt fel mint kellett volna.” Egy lány, aki imádja a rosé fröccsöt. Egy lány, akinek rosé színű a haja. Egy lány, aki Rose néven ír. Ma őt mutatom be nektek.

Rose csapatunk mindig vidám, energiával teli, pörgős tagja. Jókedvét könnyedén átragasztja másokra is, vidámságát mindig becsempészi közénk is. Persze, néha neki is rosszkedve van, néha ő is szomorú, de nem terhel másokat vele, minden fájdalmát kiírja magából blogjában, a Vízgyűrűben, ahol bepillantást enged életébe és érzéseibe, megmutatja a sok móka és kacagás mögött ki is van valójában.

„Tükör a világnak, tükör mindenki másnak. Látok és láttatok. Ahogy én gondolkodom, ahogy én érzek, ami engem érdekel. Ahogy látom a világot. A tükörkép az, amit mindenkinek mutatok. Így más is láthat az én szememmel, érezhet a szívemmel.”

Bejegyzéseiben őszintén és tiszta szívből  ír érzelmeiről és fájdalmairól, olykor egy hosszabb szövegben, olykor versben is. 

„Soha nem tervezem meg előre, hogy verset vagy más akarok írni. Az érzéseimről írok, ösztönösen sorakoztatom egymás mögé a szavakat. Kiírom minden gondolatom.” 

Amolyan lelki szemetes számára a blog, itt adja ki magából bánatait, rossz kedvét, hogy a mindennapokban az a pörgős mosolygós energiabomba tudjon lenni, aki mindenkit felvidít, mindenkit jobb kedvre derít, mindenki napjába belop egy kis vidámságot.

Rose hisz a csodákban, és hisz a boldogságban. Hisz abban, hogy az álmok valóra válnak, de küzd is értük, sosem adja fel, addig harcol, még eléri, amit akar. Nem várja, hogy az élet majd az ölébe pottyant mindent, hanem mindent megtesz, hogy valóra váltsa vágyait, olyan élete legyen, amilyenre vágyik. „Az éltet, hogy én is elképzelhetek egy boldog jövőképet.” –írja blogjának bemutatkozó szövegében. Egy olyan életről álmodik, amilyenről talán titokban mindenki:

„Én olyan nő vagyok, aki mindig álmodik,
A boldog jövő és a szerelem után vágyakozik.
Olyan nő, akinek szeme előtt a fehér kerítéses ház van,
Zsibongó gyerekhang, ugató kiskutya, aki soha senkit meg nem mar.
Olyan nő, aki 60 évesen kardigánt és szoknyát hord majd,
Ráncos kezű mellényes férjét halálukig csókkal köszönti majd az ajtóban.
Olyan nő, aki most fiatal és bohókás, néha csak bambul maga elé bután,
De az utcán mosolyt dob minden boldog ember lábnyoma után.”

Hiszem, hogy neki ilyen élete is lesz, hiszen addig nem fogja feladni, még nem fog ott állni fehér kerítéses házának udvarán vidám rohangászó gyermekei és kiskutyája között, mosolyogva csókkal várva szerelmét. Neki ilyen időskora lesz, és meg is érdemli, és tudom, hogy még akkor is képes lesz mindenki arcára mosolyt csalni, mindenki életébe vidámságot csempészni. Kívánom, hogy minden álmai váljon valóra!

Rose írásait követhetitek blogjában és Mámoros Torztükör című rovatában!

 

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*