Rossz korban

Rossz korban

A megbolondulásom nem most kezdődik, de miről is beszélek, pont annyira vagyok normális,
mint amennyire korrekt a rendszer s csak annyi defekt van bennem, mint ahányszor
ellentmondanak a nagy okosok önmaguknak, mikor már a tanácsok tömkelegében nem tudod
hogy tartás legyen benned vagy jobb tartottnak lenned aki csak a lábát tartja, de azt jó szélesre
tárva ahelyett hogy a szemét nyitná ki végre s jönne rá, hogy a díva s a kurva még csak nem is
hasonlít nem hogy ugyan azt jelentse s jelentem alásan a világ rohad, de virágzik az ipar a sok
Boglárka meg Bazsarózsa hervadatlan virul a hóban s korban még nem de tapasztalatban
lealáz kétszer míg te azon stresszelsz, hogy saját pénzen akarod építeni a jövőd ami
becsülendő ha lentről nézed, de a felülnézet kissé szánalmas képet tár a tarló elméjű újgazdag
ficsúr elé aki csak képen látott könyvet, na meg diplomát is csak a tombolán amin sajnos sem
inteligenciát sem semmilyen emberi értéket nem sorsoltak s noha az üres borosüvegem aljába
fulladt legyet többre tartom nálatok kívánom, hogy a sok álmotok váljon valóra s utána talán
valami kevésbé sekélyes, üres gondolat szele is meglebbent, ha nem egyéb legalább egy kutya
rád szellent, mert tarthatatlan szinten űzöd az ipart csak nem a termelő hanem az átadó
szektorban adod át magad bárkinek aki eleget kínál, vagy csak megkíván s kissé megédesgeti
az egódat s bóknak számít a cool buxa manapság ami 10 éve még egy tárgy jelző volt, de
mára már a jelzet tárgy egy elcseszett mesterséges inteligencia kisérlet melléktermékével
egyenlő aki menni s enni tud ha valaki megmondja merre s mit, s kit érdekel hogy vén vagy
beteg csak pénzel tömve minden zsebe, amit ha jól használod a fejed még a végén rád hagy,
de én inkább ráhagyom, mert a nyakfájdalom s a sérült térdek nem teszik lehetővé a
szamárlétrázást így nekem valami IQ félét kell villantanom ha azt akarom, hogy meghalljanak
mert egy ördögi kör, hogy pénz kell a plasztikára ami lehetővé teszi, hogy meggazdagodjak
ami ugye nem jön össze mert nincs pénzem az összes hibaelhárításra s még a dugulást is
magamnak kell megszüntetni a klotyón mert az értelem ritka adománya talán nem túl
imponáló a Mars gyermekeinek akik napról napra bebizonyítják hogy nem csak onnan jöttek
de egy részük máig ott maradt. De nincsen baj no para majd ha felálltam megkapja mindenki
ami jár de ne foss már nem tőlem nekem erre se időm se kedvem de egyetlen hitem a végső
mérleg hogy ami idióta most van itt lenn majd annyi zseni vár fent engem s kánaáni
szigeteken eszmecserét folytatunk a bolygó s csillag közti kölcsönhatásról egy csillagközi
kölcsönt harácsolt kisparaszttal akinek a koponyája s nem az alsóbb fertálya duzzad végre s
így a végére csak annyit hogy bárki bármit mond itt a remek alkalom hogy élj egy olyan életet
amiért az életeddel fizetsz, hogy talán 200 évesen azt mondhasd első pont pipa!

Írta: Simófi Annamária

Kiemelt kép: http://www.pexels.com

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.