Sárkány a budai hegyekben

Sárkány a budai hegyekben

Egy novella pályázatra készült ez az írásom, de mivel nem sikerült nyerni vele, immáron szabadon megoszthatom a kedves olvasókkal.

L. J. Wesley: Sárkány a budai hegyekben

A régi időkben, az ország telis-tele volt sárkányokkal. Éjjel s nappal sárkányok borították be az eget, volt köztük rubin vörös, jég kék és erdő zöld is. Az idő múlásával, a sárkányok korának leáldozott. Az emberek félték és üldözték őket, addig-addig, míg végül csak egyetlen példány maradt az országban. Ha nagyon figyelsz, a budai éjszakában talán meghallhatod, ahogy magányosan üvölt, a hegyek erdőiben. Bizony, itt lakik ő Budán, de már évszázadok teltek el azóta, hogy nappali fénynél kimerészkedett volna a fák közül. Pedig ha az emberek ismernék, nem rettegnének tőle. Parázs, ugyanis így hívják, a legbékésebb és legbarátságosabb sárkány, aki valaha a Földön élt. Mindig szívesen segített bárkinek, aki kéréssel fordult hozzá. Zöld sárkány lévén, az ő ereje a természetben, a növényekben van. Egyetlen könnycseppje elegendő, hogy egy tábla búzát méteresre növeljen, duzzadó kalászokkal. Szárnyának csapásával bármely növényt meggyógyítja. Perzselő lehelete pedig remekül átsüti az elejtett vadakat. Beismerem, ez utóbbi nem annyira egyedi képesség egy sárkánynál.

Húsz év is eltelt már azóta, hogy Parázs utoljára emberrel találkozott. Egy holdfényes nyári éjszakán a barlangja előtt üldögélt, és már éppen azon gondolkodott, hogy ideje lesz felröppenni, kinyújtóztatni szárnyait és valami eleség után nézni. Figyelmetlenség, vagy a vak szerencse? Nem tudhatjuk, de egyszerre egy parasztlegény bukott át a lábujján. Nem lehetett több tizenhét évesnél, még a bajusza sem serdült. Ahogy átbucskázott Parázs lábán, nagy bukfencet vetett, és sikeresen a hátán landolt. Parázsnak esélye sem volt bebújni a barlangjába, tisztában volt vele, hogy most bizony lelepleződött. Az ifjú egy percig meredten bámult a fölé tornyosuló sárkányra, majd éktelen sikítás hagyta el a torkát.

–Hallgass már te, mit óbégatsz? –dörrent rá a sárkány, kivillantva tűhegyes fogait.

Az ifjú azonnal elhallgatott, csak a rémület sütött a szeméből.

–Így mindjárt jobb. –pöffentett egy füstkarikát a sárkány, a rémült fiú feje köré. ­–Ki vagy te, és mit keresel az erdőmben?

–K…kérem ne egyen meg. Én csak egy kis senki vagyok. Nem is akartam erre jönni, csak friss levegőre vágytam.

–Megenni? Még mit nem. Csont és bőr vagy, nincs rajtad mit enni.

–Nem csoda, hogy sovány vagyok, alig van mit ennem. A terményemnek vége, az egész búzatáblám kiégett.

–Hozz nekem egy rádiót és egy vödröt. –mormogta hallkan a sárkány.

–Tessék?  –nézett fel meglepetten a parasztlegény.

–Egy rádiót és egy vödröt. Segítek neked. De igyekezz, én sem érek rá örökké.

A rémült legény elszaladt, vissza a városba. Magához vette régi rádióját, felkapott egy vödröt, majd visszaindult a sárkányhoz. Elképzelni sem tudta, hogy segíthetne neki a hatalmas hüllő, de a szájában sorakozó fogaknak nem mert ellent mondani.

–Meghoztam amit kért. – lépett ismét a barlang elé a fiú. – Bár nem értem, hogy egy rádiónak és egy vödörnek mi köze van az én bajaimhoz.

–A rádiónak semmi. –morogta a sárkány. – Azzal fizeted meg a szolgálataimat. Add azt a vödröt.

A legény átnyújtotta a vödröt, Parázsnak pedig potyogni kezdtek a könnyei. Könnyű volt sírásra ösztönöznie magát, csak rég eltávozott párjára kellett gondolnia. Záporozó könnyei megtöltötték a vödröt.

–Vidd ezt a vödör könnyet, keverd az öntözővízbe. Meglásd, a növényeid új erőre kapnak.

Ahogy ifjú hősünk hazatért, azonnal elkészítette a kívánt keveréket, és megöntözte kiégett búzatábláját. Ahogy a vízbe kevert sárkánykönny a növényekhez ért, azok új erőre kaptak, a kalászok a megduzzadtak, az élet újra szárba szökkent. A fiatal parasztlegény többször is visszatért a budai erdőkbe, hogy hálát mondjon az őt megsegítő sárkánynak, de soha többé nem talált rá.

Kiemelt kép forrása: http://vignette3.wikia.nocookie.net/

Szerző:

Könyv és film mániás, aki egy egész csokorra való vasat tart a tűzbe. Játékfejlesztő, író, blogger, vlogger...amit csak el lehet képzelni.