Anyukám nagyon sokat foglalkozott velem a születésem előtt is, ám különböző okok miatt sokat kellett várni a jöttömre. Aztán egyszer csak egy szép napon, anyu rátalált a megoldásra, ahol mondhatni a megoldás megígérte anyunak, hogy segíteni fogja őt, hogy én megszülethessek. És lőn való igaz volt az ígéret, ugyanis lássanak csodát itt volnék. Sok ember megnézett magának, picit átcsinosítottak, hogy anyunak még jobban tetszek. Kezdetben szomorú voltam, mert anyu a világra jöttöm után, elengedte a kezem, így csak egy magányos könyv voltam a nagyvilágban. Majd egyszer csak anyu a kezébe vett és onnantól kezdve nem engedett el. Nagyon sok embernek bemutatott, majd azt követően sok-sok kistesóm született, akik kísértetiesen hasonlítottak rám. Valahogy azt hiszem úgy hívják ezt, hogy klónozás. Onnantól kezdve, hogy anyu és a születésemet elősegítő emberek nem engedték el a kezem, számos helyre eljutottam. Voltam a repülőn, bár ott picit féltem, de anyu szorosan tartott a kezeiben. Voltam vonaton és a tengerparton is. Szerencsére ott nem fürdetett meg anyu, mert tudta jól, hogy irtózom a víztől. A napon viszont felettébb jó volt sütkérezni, bár a színem kicsit mintha engedett volna magából, de ez sem zavart. Sok-sok embert megismertem és szeretném megköszönni anyunak, hogy nem rejtegetett tovább a világ elől.
Ha neked is van egy gyermeked, akit nem szeretnél tovább rejtegetni a világ elől, akkor keresd fel anyut, hisz nekem is kellenek a barátok! 🙂
vereb.emese@colorcom.hu
Írta: Veréb Emese