A megszokottól eltérően ezúttal nem egy regény ajánlójával jelentkezek, hanem egy szakkönyvről írok nektek, amely a kríziskommunikáció ingoványos talajára kalauzolja az olvasót. Írója, Bőhm Kornél, kommunikációs tanácsadó, aki a hazai üzleti életben és a felsőoktatásban előadóként is aktívan szerepet vállal, emellett gyakorta publikál hazai és külföldi szaklapokban. Könyve idén jelent meg HVG Kiadó gondozásában.
Egy laikus számára, mint amilyen én is vagyok, elsőre nem sokat mond a kríziskommunikáció fogalma. A könyv első felütésre a vérhez hasonlítja azt, mert a szerző szerint a kríziskommunikáció pontosan olyan szerves része az üzleti életnek, mint a vér a szervezetünknek. Ezen szakterület képviselőinek az a feladata, hogy lecsendesítsék a botrányt, a katasztrófákat, baleseteket, haláleseteket lekommunikálják, a márkák, vállalkozások és szervezetek védelmi funkcióit ellássák egy válság során. Ezt az információáramlás pontos, gyors és akadálymentes áramlásával teszik lehetővé a megfelelő szóvivők megszólaltatásával, elkerülve a krízist övező pletykákat és pánikot.
Cirka 254 oldalával akár pár órás olvasmány is lehetne Bőhm Kornál kötete, de mivel a megelőzéstől, a felkészülésen át a hatékony vezető ismérveit és egy szervezeti válságban rejlő növekedési potenciált is górcső alá veszi többek között, így egy igazán tömény információhalmazt kap a kezébe az olvasó.
forrás: piacesprofit
A könyvet az teszi olvasmányossá a gördülékeny fogalmazáson túl, hogy a különféle szakmai tudnivalókon, teendőkön és ismeretterjesztésen kívül a szerző sokszor konkrét történeteket is belesző a közelmúlt eseményei vagy a nagy visszhangot kapott hazai és külföldi katasztrófák közül, legyen az jó, vagy rossz példa (pl.: szeptember 11, a vörösiszap, a KFC-s biztonsági őr és az Indexes esete, T-Systems automatájából ingyen bérletet váltott hekker ügye, Katinka szakítása a Magyar Úszó Szövetséggel, a Népszabadság megszüntetése, a CEU-botrány), így betekinthetünk a kulisszák mögé. Valamint magánéleti válságokkal (pl.: szakítás, hűtlenség, öregedés) is sok esetben párhuzamba állítja az aktuális kérdést, így már nem csak közemberként, hanem pszichológus fejjel is otthonosabban éreztem magam a sorok között.
Számomra a könyv legfontosabb üzenete, hogy egy vészhelyzetet leghatékonyabban úgy lehet kézben tartani és megoldani, ha azt az ember őszinteséggel, a pontos információk összegyűjtésével és a megfelelő szavak megválasztásával tálalja a környezete elé, ha már segítséget, vagy megértést vár a hallgatóságától. Másképp nem is lehet újra helyreállítani a bizalmat és kilábalni a bajból.
A “Sem megerősíteni, sem cáfolni” könyvet azoknak ajánlom , akiket érdekel a kommunikáció- és média, mint szakirány, vagy szakma, illetve az üzleti világ felé kacsingat, esetleg már a részesei is. Annak is hasznára válhat, aki egy jól összerakott, kidolgozott, mégis közérthető szakmai könyvre vágyik. De talán az sem fog unatkozni, aki az aktuális botrányokat, katasztrófákat és vállalati krachokat szeretné kicsit más szemszögből, a kulisszák mögül is jobban megismerni.
A recenziós példányt ezúton is köszönöm a szerzőnek!
a kiemelt kép forrása: bohmkornel.hu
