Semmiből egy egész világ

Semmiből egy egész világ

Nihil… nuku… a semmi – visszhangzik egy sóhaj, majd csak kong az üres tér.

Semmire sem vagy jó, senkinek sem vagy hasznára, a léted semmi újat sem adhat a gazdag és kerek világ számára. Már önmagaddal szemben is elveszted saját lényed jelentőségét. Csak heversz a kemény földön kiapadt elmével és üres szívvel, miközben arra vársz, hogy valaki feltöltse a tested valódi érzésekkel. Ez lehetetlen – te is tudod -, más nem adományozhat számodra új érzelmeket, hiszen azok belülről fakadnak és nem kölcsönözhetőek. Így hát csak fekszel a sötét, hideg ódon kastély márvány padlóján és egy más életért imádkozol. Te: a Senki.

Egy hangfoszlány úszik be az éj hasító csendjébe. Mind erősebbé és erősebbé válik, míg a szoprán csengő áriája át nem üti a kemény kőfalat, és utat nem tör magának a borongós alkonyodba. Felkönyökölsz, dermedtséged élénk döbbenetbe csap át. Énekelni támad kedved, újabb és újabb dallamokat csiholni meg rímeket faragni, életet adni egy születendő dalocskának. A Senki nincs többé. A Senki átadja a helyét egy gondolatnak, egy vágynak és az alkotásnak, Valakinek, aki te vagy. Mert te vagy a dallam és te vagy a zene, majd mikor erre ráeszmélsz, az ég alja pirkadni kezd és csivitelni a madarak. A dúdolgatásból koncert kerekedik, talpra szökkensz, mialatt táncot lejtesz a művészet múzsáival. Energiáid felszabadulnak béklyóikból, aztán a tested együtt mozdul az ihlet széllöketeivel, amivel megajándékozott a világ és te szívesen viszonzod e tünékeny adományt. Végre élsz, és élni is kívánsz. Ecsetet fogsz, majd vásznat ragadsz. Színeket spriccelsz, meg vonalakat húzol, ami által idomok sora lép elő a fehér felületből. Rád jellemző, egyedi formák és színkompozíciók; a vörös, a sárga, a fekete meg a kék külön-külön és együtt is hirdetik a lényed egy-egy darabkáját, amelyek érdemessé tesznek téged a létre. Minden egyes szín a lelked része és minden vonás a szíved egy-egy rezzenése. Ha nem is tudod megfogalmazni vagy nem tudod megragadni lényed milyenségét, hát csak hallgasd a szólamot és tanulmányozd a festményt. Ott vagy bennük, ezt mások is látni fogják.

Az vagy, amit teszel és az vagy, amit hátrahagysz ezen törékeny világ földi oltárán. Te magad vagy a sötét és a fény is, a kudarc, a lehetőség és a siker… Érted már? Nem te vagy a világért, hanem a világ van érted. Csak hallgasd a szíved dallamát és lelj rá az ütemére, mert ez a kulcs a csodához, mert a csoda benned lakozik, majd ha erre rájössz, szinte bármit elérhetsz, amire eddig csak áhítoztál.