Séta a múltba

Séta a múltba

Esős, hűvös tavaszi reggel volt. Valamiért mégis úgy éreztem, hogy érdemes lesz felkelni. Sosem hittem a véletlenekben, ahogy most is biztos voltam abban, hogy okkal volt az a fura érzésem, hogy ezen az esős, hűvös tavaszi napon valami történni fog.

Átlagosnak indult. Az emberek ugyanúgy jöttek-mentek az utcán, mint bármelyik másik napon. A zöldséges előtt isteni illat terjengett a levegőben és a harang ugyanúgy megszólalt délben. Semmi különöset nem vettem észre. Egy átlagos, hűvös, esős tavaszi nap volt. Még el is áztam, de valamiért nem bosszantott.

Az este közeledtével valami melegséget éreztem. Furcsa, bizsergető érzés volt, mely átjárta az egész testem és lelkem. Tudtam, hogy közeleg valami nagy, valami olyan, ami rég nem volt már. Valami különleges.

Magányos estének indult, de aztán valami megtörte a csendet. Halk, sejtelmes kopogás hallatszott a nappaliban. Mire odaértem az ajtóhoz, egyre hangosabbá vált. Majd mikor lenyomtam a kilincset, egy régi barátom állt előttem. Meleg szívvel fogadtam őt otthonomban, régi, hazatérő vendégként lelt nyugalmat lakásomban.

Egy kis idő után újabb kopogást hallottunk. Egy újabb barát érkezett hozzánk. Majd még egy, majd még egy, majd még egy.. és végül szinte mindenki ott volt. Majdnem mindenki a múltból, azokból a pillanatokból, amiket már szinte el is elfeledtünk, hiszen felnőtt mivoltunk száműzött a szürke mókuskerékbe, mely szívünkből emlékeket emészt fel.

Egy séta a múltba, kinyílt az emlékek mély, feneketlen kútja. Azt hiszem egyszerű megfogalmazni mindazt, amit átéltem, ami miatt már reggel éreztem, hogy ez a nap valamiért nagyon különleges lesz.. És ez nem más, mint a boldogság. Boldog voltam. Úgy átjárt a múlt ereje, a régi barátok jelenléte, hogy teljesen megfeledkeztem mindarról, ami körülöttem történt. Csak ők voltak, az emlékek, a jelen és a jövőbeli képek.

Különleges, esős, hűvös tavaszi nap volt, mely teljesen átlagosan indult. De minden egyes pillanatáért hálás vagyok, hiszen minden szívverés a barátokért és az újraélésért szólt. Hála az, mi most is bennem van. Itt ég előttem a kép, a múltbéli fény mely újra értelmet adott a szürke, monoton hétköznapoknak. Erőt és ihletet. Bátorságot és kitartást. Mert ez az, amit a barátok tesznek veled.. Visszarángatnak, és erőt töltenek beléd. Nagy kupával koccints velük, mert hidd el, ez az igazi életelixír.

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!