Séta Rómában – avagy interjú Andrea Piovannival

Séta Rómában – avagy interjú Andrea Piovannival

Néhány hete bemutattam nektek Andrea Piovannit. Egy fotóst aki rajong az Olasz kultúráért, a nyelvért és az ott élő emberekért. Piovanni, aki úgy ragadja meg a pillanatokat, hogy emlékeztet minket a már rég elfeledett dolgokra. Mikor végignézem a képeit, olyan érzésem van, mintha elrohannék a Világ mellett.. Ő emlékeztet arra, hogy néha nézzek körül és éljem meg a pillanatokat.

Ismerjétek meg jobban!

Andrea Piovanni

Andrea Piovanni

Mikor kezdtél el fotózni, illetve blogolni?

A blog írást 2009 januárjában kezdtem. Eleinte úgy szerettem volna, hogy amit lefotózok abból írok egy történetet, de végül is ez így ilyen formában sohasem történt meg. A kis blog bejegyzéseknek pedig hol van valóság alapja, hol pedig a képzelet szüleménye. Ezt a kettőt gyúrom össze, és lesz belőle egy érdekes történet. A fotózás pedig 2008-tól kezdtem egy kis kompakt fényképezőgéppel, ami 2010-ben sajnos összetört. Így a félretett pénzemből vettem egy komolyabb gépet, 2010 őszén.

Mesélnél a kezdetekről?

Az első képeimre amit készítettem már nem is emlékszem. A kompakt géppel készített képek jók voltak arra, hogy megörökítsek ezt azt, de az igazán fontos lépcsőfok mégis csak az új fényképezőgépem vásárlása volt. Ekkor már látszódott, hogy nem csak egy hóbort, hanem igen is szeretnék vele komolyabban foglalkozni. Így 2011-ben elkezdtem a 365 napos projektet csinálni, amiről később bővebben mesélek.

fotó: Andrea Piovanni

fotó: Andrea Piovanni

Mi az, amit a leginkább szeretsz fotózni? Miért?

Bármit amit érdekesnek különlegesnek és szépnek gondolok. Azokat a pillanatokat, amelyek fontosak és nem szeretném elengedni őket.

Milyen technikával dolgozol?

A fotózást sohasem tanultam. Saját magam tapasztaltam ki a dolgokat.
Főleg digitális technikával dolgozom, de az utóbbi 1-2 évben elkezdtem az analóg fényképezéssel is foglalkozni. Lehet ezzel kellett volna kezdeni, mert nagyon szeretem. Szeretem megvenni a tekercs filmet, befűzni, hallgatni a zajokat , zörgéseket, a kép elkészítését, azt, hogy a képet nem azonnal látom. Sok esetben az analóg gép sokkal jobb képet készít mint a digitális gépem.
Egyelőre csak színes képeket készítek, ezek a tekercsek olcsóbbak és ha akarom akkor fekete fehérben is elő tudják hívni, viszont fordítva már nem. A fekete fehér negatívot, pedig majd saját kezűleg szeretném előhívni, de a költségek miatt, ez egy jövőbeli terv.

fotó: Andrea Piovanni

fotó: Andrea Piovanni

 Mi az, ami inspirál?

Az inspirál, hogy minél jobb képeket tudjak készíteni, illetve az, hogy elérjem azoknak a fotósoknak a szintjét akiket az interneten figyelemmel követek.

 Miért Olaszország? Miért Róma? És miért Andrea Piovanni?

Szeretem az olasz kultúrát, az olasz ételeket, filmeket a focit. Mindent ami Olaszországgal kapcsolatos. Róma? Azt hiszem, hogy mindenkinek van egy olyan hely, ahol szívesen élné le az életét. Nekem ez a hely Róma. Kapcsolatunk elég nehezen indult, de 15 év várakozás után végre egymásra találtunk. Február 6-dikán este pedig újra találkozunk. Ekkor leszek 25 éves.

fotó: Andrea Piovanni

fotó: Andrea Piovanni

A vágyak nélküli meztelen magány. Hogy jött a blog címének ötlete?

 Egyedi címet szerettem volna úgy tűnik, hogy jól sikerült.

Szerintem nagyon jó dolog, hogy a fotózás mellett – avagy ahhoz – írod a blogot is. Két különböző dolog, de mégis egy egészet alkotnak. Mesélnél arról, hogy miért tartod fontosnak azt, hogy a képek mellett le is írd, ezeket a kis történeteket? Hogy mit jelent neked ez az egész?

Mind a kettő fontos számomra. Most a fotózást helyeztem előtérbe, de a blog írást sem hagytam abba, csak ritkábban publikálok. Alkotni szeretnék aminek jó alapja lehet a fotózás és az írás is.

fotó: Andrea Piovanni

fotó: Andrea Piovanni

Mesélnél a 365 napos projektedről? Hogy jött az ötlet? Miért? Van vele valami különleges célod?

A 365 napos projekt lényege, hogy mindennap egy fotót kell csinálnod egy éven át. Ez rákényszeríti a fotóst, hogy mindennap elővegye a gépét, olyan dolgokat megörökítsen amit más talán nem is vesz észre. A projekt lényegessége még, hogy minden kép másról kell, hogy szóljon. Tehát a végén 365 változatos fotókat képet kapunk. Ez egy kihívás a fotós számára, vagy annak aki belekezd. Számtalan fotós készít ilyen projektet, de elég nehéz végig is vinni. 2011-ben én végig csináltam, 2013-ban is elkezdtem egyet, ezt még mindig csinálom. 2013-ban két önálló kiállításom is volt e 365 napos projektek képeiből Veszprémben.

fotó: Andrea Piovanni

fotó: Andrea Piovanni

Mesélnél arról, hogy képzeled a jövőt? Mik a terveid?

 A terveim, hogy most találjak valami munkát, mert fél év keresgélés alatt nem találtam. Amint lehetőség adódik, szeretnék egy új fényképezőgépet, amivel már komolyabb rendezvényeket főleg esküvőket tudnék fotózni. Én is és a gépem is megérett a váltásra. Az álmom egy Canon 6D vétele amelynek tudása az elkövetkezendő évekre elegendő lenne számomra, viszont az ára elég magas. Továbbá szeretném a projektet folytatni. Utazni amennyit tudok. Élményeket szerezni, amelyekből új fotók és történetek születhetnek.

fotó: Andrea Piovanni

fotó: Andrea Piovanni

Érdemes megtekinteni a fotós munkáit, hiszen felébreszti bennünk azt a részünket, melyet már rég bekapott a mindennapi mókuskerék, a zörgő gépezet.

Az utóbbi időben észrevettem magamon, hogy már tényleg semmi nem tud úgy igazán boldoggá tenni. Nagyon ritkán tudok csak szívből nevetni. Rájöttem, hogy mindenkinek kell keresnie valamit, ami emlékezteti arra, hogy az élet igen is szép és minden apróságnak kell örülni. Mert körülöttünk vannak a csodák. Csak sajnos mindenki (ahogy én is), úgy rohan, hogy észre sem veszi, hogy valami egészen különleges dolog mellett szaladt el.. Mint például az, ahogy minden reggel felkel a nap.

Nézzétek meg Andrea Piovanni munkáit, szinte biztos vagyok abban, hogy bennetek is fel fog ébredni valami!

fotó: Andrea Piovanni

fotó: Andrea Piovanni

 A fotós egyik kedvenc idézetével zárom soraimat.

 „Az írók mindenre emlékeznek (…). Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz. A művészet lényege a szívós emlékezet.” Stephen King

fotó: Andrea Piovanni

fotó: Andrea Piovanni

Kapcsoló linkek és elérhetőségek:

https://www.facebook.com/andrea.piovanni
http://www.flickr.com/photos/andreapiovanni/
http://andreapiovanni.tumblr.com/
http://andreapiovanni.blogspot.hu/
andreapiovanni@gmail.com

fotó: Andrea Piovanni

fotó: Andrea Piovanni

Szerző:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/