Szex és New York – Az amerikai csodanők

Szex és New York – Az amerikai csodanők

A film vagy a sorozat?

Megmondom őszintén lemaradtam jó pár évet a társadalomtól. Míg más premier plánból élvezte és izgulta végig a friss Sex és New York részeket én pár évvel az évadzáró után fogtam neki a négy nő megismerésének.

Egyelőre kurta farkú bennem az érzés, hogy a sok bölcs idézet, ami elhagyja valamennyi karakter száját, inspirálnak, míg az életvitel és maga a film/sorozat környezete, csak kikapcsolja a fantáziám. Mert ugye több abszurdum is van ebben a tégelyben, mint az amúgy elférne benne. Ha a saját szemszögemből nézem. Nem lakom Manhattanben, nem vagyok újságíró, nem dohányzom, nincs pénzem „ennyi” cipőre (bárcsak lenne…).

Maradjunk annyiban, hogy ne beszéljek kétfelé, hogy ha a két filmet nézed meg, jó. Összefoglalja a hatévadnyi sorozatot és egy kellemes kikapcsolódás egy esős délutánon, süti és tea társaságában. (ugyanis a pasik nem igazán vannak kibékülve Carrie Bradshaw-val) Viszont, ha a sorozatot választod, amit bármikor bekapcsolhatsz, a reggelid mellé, vagy esti „mesének”, öltözködés közben, vagy ha épp van 20 szabad perced.

foto: wehaertit

foto: weheartit

Mielőtt még félre értenénk egymást, nem ellene beszélnék a dolognak. Ez még is csak a Sex és New York! Egyszerűen csak egy igazi vérbeli amerikai sorozat. Amit egy barátnőm szépen és annál igazabban fogalmazott meg : „És tényleg igaz, hogy ebben a sorozatban valószerűtlen nők, valószerűtlen dolgokat, valószerűtlen kivitelezéssel csinálnak…” – mert ez így van. Nem tudom, mi folyik ott Manhattanben, de ha ez a négy nő (karakterileg) létezik, leteszem a Batman köpenyem.

large (2)

foto: weheartit

A jó dolog az egészben, hogy hiába kapcsol ki teljesen az agyam a sorozat nézése közben, olykor felcsillan a fantáziám egy-egy elhangzott ige után. A legutóbbi részben (S02E04) az került a tálcára, hogy a szingli nők boldogok-e? És boldogok-e anélkül, hogy mindennapra felhívnának magukhoz egy férfit, színlelve, hogy örülnek neki, és nem bevallva önmaguknak, hogy igazából csak félnek egyedül lenni.  És aztán tovább gondolkodtam. Hogy lehetséges, a nők azért nem mernek, – főleg a mai fiatal lányok- természetes valójukban létezni (akarom ezt úgy érteni, hogy már egész fiatal, általános iskolás koruktól kezdve szükségük van a mű dolgokra, a divatra, a méreg drága ruhákra, a műkörömre, a festett hajra…) mert félnek attól, hogy nem lesz egyetlen egy fiú sem, aki majd szerelmes levelet írna nekik? Majd szürke kisegérré válnak a többi „előrehaladott” lány között, akiknek mind szuper pasijuk van? De vajon ők boldogok-e? Vagy csak a rengeteg mű/anyagtól, amit viselnek, a lelkük is azzá lett; és formáltak maguknak egy teljesen új személyiséget, és eljátsszák a tökéletes életet?

Mindenki vágyik egy Mr. Bigre; de jobb, ha az igaz valónk látja – még ha őt tökéletesnek látjuk is-, mert a színlelésbe egy idő után bele lehet unni. És az élet, ha visszacsap, nem tud kedves lenni. Plusz szerintem nincs azzal semmi baj, ha a pasi kicsit bohókásan talál ránk egy bárban, vagy nem épp a legszebb báli ruhádban szed fel a nagy viharban. Legalább lesz miről mesélni később a csendes őszi estéken.

foto: weheartit

foto: weheartit

Ez a sorozat jó választás, ha épp csak egy kis csajos, relaxációs napra vágysz. Készíts be csokit, teát, kakaót, chipset, mindent, amit máskor nem engednél meg magadnak. Készítsd fel magadat is, mert ha igazán figyelsz, kapsz némi jó tippet, mit csinálhatnál jobban és azt is megtanulhatod, hogy mi az, amit egyáltalán Ne csinálj!

Szerző:

„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”