Skizoid elmék egy skizoid világban – ajánló Philip K. Dick Időugrás a Marson című regényéről

Skizoid elmék egy skizoid világban – ajánló Philip K. Dick Időugrás a Marson című regényéről

Philip K. Dick olyan ismert sci-fi szerzőnek számít, amely nagy hatással volt a mai popkultúrára és filmiparra is. Az olyan mozi sikerek, mint Az emlékmás és a Szárnyas fejvadász az ő zsenije nélkül nem születtek volna meg. Ezúttal az Agave Könyveknek hála az egyik legismertebb regényét felújított kiadásba:, az Időugrás a Marson című művét mutatom be nektek.

A Mars már régóta izgatja nemcsak a kutatók, hanem az írók fantáziáját is. Gondoljunk csak a John Carter sorozatra, vagy az utóbbi évek egyik legolvasottabb regényére A Marsira. Dick is ebbe vörös bolygóra kalauzol el minket, ahol egy olyan őshonos faj él, akit feltehetőleg ugyanaz a faj telepített a Marsra, mint minket a Földre. Sívóknak hívják őket, sötétbőrűek, és ugyanúgy bánnak velük a földről érkezők, mint az Afrikába beözönlő gyarmatosítók annak idején a a bennszülöttekkel. A csatorna-rendszer már készen várta a látogatókat, viszont a sívók kultúrája visszafejlődött, így minden mást maguknak kellett felépíteni. A lakatlan, élhetetlen területek áthidalása érdekében helikoptereket használnak, és a legértékesebb szakember a szerelő, mert új eszközöket nagyon drága és veszélyes importálni a vörös bolygóra.

Egy kicsit szakmáznék, így akit nem érdekel a pszichológiai/pszichiátriai röpke értekezésem, az ugorjon a következő bekezdésre. Kár, hogy az én szememben pont a történet legötletesebb és legérdekesebb része hagyott bennem némi keserű szájízt. A szerző a skizofréniát folyamatosan keverte az autizmussal. Nyilván ez a regény 1964-ben született, és a szakma rengeteget fejlődött félévszázad alatt. Mind a két zavart meghatározza a veleszületett hajlam, a nagyfokú genetikai öröklődés és a külvilágtól történő izolálódás. Azt fontos megjegyezni, hogy a skizofrénia a pszichotikus tünetek (hallucinációk és hanghallások) miatt izolálja az embert, amelyek időszakosan jelentkeznek, míg az autizmus az egy olyan fejlődési zavar, amely már kisgyermekkortól meghatározza az illető kapcsolatát a külvilággal és gyakran nagyfokú szenzitivitással jár együtt, ami viszont nem egyenlő az érzékcsalódással, inkább az ingerek szűrésében okoz gondot. Értem, hogy Dick miért keverte a két diagnózist. Mert ebben a két zavarban, meg egyébként a mentális zavarokban általános jelenség, hogy az egyén elszigetelődik, és kevésbé tud kapcsolódni a többi emberhez. Skizoiddá válik. És ez a probléma fokozottan jellemző a telepesekre, azokra, akik egy idegen földre érkeznek zord körülmények közé. Ezt az élethelyzetet viszont bámulatosan átérezhető módon ábrázolta az író. A realitástól és egymástól történő elszakadás erőteljes üzenete átsüt minden mondatából, mintha önmaga is számtalanszor megtapasztalta volna már. És ez, ami igazán erőt ad a regénynek.

A Mars megbetegíti a túlszaporodott földről érkező embereket. A kietlen környezet kietlenné változtatja az emberek lelki világát, a földönkívüli, szinte valótlannak tűnő látkép hallucinációkba kergeti az arra hajlamos, izolálódott személyeket. Ha ez nem lenne elég, a marsi népek utódainak többsége különböző anomáliákkal születnek, akiket emiatt táborokba zárva nevelnek. Ilyen gyermek Manfred is, aki a saját világába zárva éli mindennapjait. Tetszett a felvetés, amely szerint az autizmus nem egy fejlődési rendellenesség, hanem az eltérő agyműködés eredménye, amely során az elme másképp érzékeli az időt, ezáltal az illető prekog képességgel rendelkezik, tehát a jövőbe lát. Ez a lehetőség felkelti egy kapzsi üzletember figyelmét is, aki egy kis csapatot épít maga köré, hogy megkaparintsa a fiú képességét.

Dick-től megszokott módon, a szereplők rendkívül emberiek, hibáikkal és gyarló motivációkkal ismerjük meg őket. Szembesülhetünk azzal is, hogy ebben a rideg világban a házastársak is elhidegülnek egymástól, több kapcsolatot láthatunk széthullani, mindenki más megoldás után nyúl. Erről az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal jutott eszembe, ahol szintén egy depressziós háziasszony és egy munkamániás férj története elevenedik meg előttünk, akik keresik a boldogságot együtt és külön-külön is.

Mi is a valóság? Ez a fő kérdés, legyen szó érzékelésről, érzésekről, vagy kapcsolatokról.

A Kamera által homályosanból ismert bizarr, őrült világ jelenik meg előttünk, így azok, akik a földhöz ragadt, rendkívül logikus történetekhez szoktak, nem biztos, hogy díjazni tudják a szerző illúzióit. Rucsok, ugyebár. Ám, aki szereti Dick regényeit, ebben sem fog csalódni, az Időugrás a Marson egy újabb egyedi ötlet egyedi kivitelezésben. A sci-fi szerelmesei biztos szeretni fogják, ám aki egy kis pszichiátriai, vagy pszichológiai csemegére vágyik, amely hűen tükrözi a huszadik század közepén uralkodó nézeteket a mentális zavarokról, az is megtalálja a számítását. Társadalomkritika, tanmese, egy görbetükör az emberiségről és a világról, ami felé haladunk.

A cikkben szereplő képek az Agave Könyvek promóciós anyagából valók