Sokoldalú művészet, versek az élet minden mozzanatáról – ajánló Baqais Ádámról

Sokoldalú művészet, versek az élet minden mozzanatáról – ajánló Baqais Ádámról

Ma egy olyan fiút mutatok be nektek, aki nem csak a versírásnak hódol, hanem több művészeti ág fontos szerepet játszik életében. Zeneszerzés szakos hallgató, dalokat ír, hangszeren játszik és még grafikát is tanult.

Baqais Ádám sokoldalúsága verseiben is megmutatkozik. Témájukat tekintve lehet szó szerelemről, politikáról, vallásról, vagy bármilyen hétköznapi dologról, ami hatással van Ádámra vagy környezetére. Életében régóta jelen van az írás, még tizenhat éves korában kezdődött és a mai napra ki is forrta magát (legalábbis szerintem).

Versein érezhető motivációja is, ami nem más, mint az ÚT keresése. Az út és a boldogság, amit mi mindannyian keresünk az életben – csak mi mind máshol, máshogy találjuk meg. Ádám a versírásban érzi kiteljesedését. Ha nem is teljesen, de sokban hozzájárul az út megtalálásához, a boldogság eléréséhez. Szerintem nagyon nagy dolog az, ha valaki már rátalált a helyes útra, vagy eszközre, ami elvezeti céljához.

A mai világban kevés olyan embert ismerek, aki tiszta, egyértelmű megfogalmazást tud adni a szerelemre. A néhány hét múlva megjelenő interjúban megtudhatjátok azt is, hogy Ádám miként vélekedik a szerelemről, hogyan definiálja azt. De ha verseit olvassátok, ti is beleláthattok lelkébe, megtapasztalhatjátok azt, hogyan adja az olvasók tudtára a benne rejlő érzéseket.

Ádám versei tiszták, valósak. Nincs bennük hazugság, nem fedi el azt, amit máskor nem akar láttatni másokkal. Számára egy tükör, mely elképesztően őszinte vele és olvasóival is.

Baqais Ádám

Baqais Ádám

„Az írás számomra tükör, egy kicsit ütött-kopott, itt-ott berepedezett, de kíméletlenül őszinte tükör. Mikor írok, nem tudok hazudni, így minden egyes megírt vers után kénytelen vagyok szembesülni a valódi arcommal, amint elolvasom azt.”

A mai rohanó világban az embereknek nincs ideje semmire, nem találják a nyugalmat. Nem szánunk elég időt önmagunkra és a körülöttünk történő dolgokra. Mindenki hajtja a kis mókuskerekét és senki sem áll meg egy pillanatra, hogy felfedezze az élet apró mozzanataiban rejlő szépséget. Ádám szavakba önti érzéseit, benyomásait és a világ körforgásában résztvevő dolgok haladását, eseményeit.

Nézzetek be hozzá, kövessétek munkáit, szeressétek költészetét!

Kilátás-kiáltás

Ez az én helyem és itt én uralkodom
igazságosan, annak rendje, s módja szerint.
Aki szembeszáll, az a könnyű napsugár,
neki mindenem egy, és semmi se szent, csak igaz.

Vele tűnik a tér, és tárul a széltető.
Csak a bánat, a fájó emlék tételezi.
És jajgat, adj rá választ, mért nem ő!?!
Mert megmenekült, s így sokkal jobb neki.

Most indulok, egyszer majdcsak véget ér.
Forral a gyűlölet, elfőzték a lét.
Mert senkise vár és senkise átkoz téged,
csak vibrál, rezdül benned a férfilét.

Jöjjetek, édességet árulók!
Átkereteztetem álomképeim,
savmaratással szépül a széle simára,
aztán bottal ütheted, akkor sem fogsz
új napot állítani fel az ég tetejére.

Az élet szép, hisz nézz csak, nézz körül:
nyomtalan úton vándorcirkuszi zsongás!
Jól tudod, itt már több, mint szín a kép.
Hangon a súly csak a rejtőző kicsapongás.

S jönnek újabb vérbe szédülők,
vármenedéket váró szőke nők.
Ott neked immár nem lesz több szereped.
A sarki bazárból végy egy sósperecet.

Serdül a sajgó szellő-színű szó.
Szobrokat állít a szép szeretet szekerére.
Zajba zarándokoló zaratusztra-kiáltás,
dörren a sortűz, s éjszaka megjön a váltás.

Ádám további verseit itt olvashatjátok: http://egyszemmagam.blogspot.hu/

Szerző:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/