Sorokba szedve

Sorokba szedve

Forrás: Weheartit

Forrás: Weheartit

Hátamba fúródott a pad éle,
úgy ülök itt tudást remélve.
Itt vagyok, de mégsem, láthatatlanná kívánom magam
valaki majd elvisz innen, de most még magányosan számlálom önmagam.
Félve nézek körbe, lábakat látok a pad alatt
ők is máshol járnak, talán épp az álmuk szépsége miatt.
Szemükben kevés a fény, most a kimerültség foglalja a helyet
de aztán este átadja majd székét a vágynak, ha a test úgy kívánja meg.
Mosolygok én is, roppan bennem minden csont,
este majd felpezsdül bennem is a sok sistergő vágypont.
Hunyt pillák alatt és végtelen csillagködök mögött
a padra hajtott arc fekszik a lélek tengelye fölött.
Felriad ő is, álomarcát nyomban leveti,
de a lélek fogva tartja, az álmot nehezen engedi.
Vágyok én is egy álomízű életre, de a hús nem enged, nem törik a csont
fogva tart szürke színű élet, de az álmom talán majd holnap szárnyat bont.

Szerző:

Baksai Vivien
Örökösen kutatok valami megfoghatatlan iránt. Amiről csak néha hallani suttogásokat. Szeretni vágyom, gyűlölni nem tudok. Soha, senkit, semmiért. Emberek formálnak, gyúrnak össze napról-napra. Öleléseik, néma megértéseik, mosolyuk, csókjuk tesz azzá, aki vagyok. Egyébként örökös álmodozó, színtévesztő és lila mániás, aki nem tud és nem is akar egy olyan világban élni, ami nem az övé.

Szólj hozzánk!