Sorokba szedve

Sorokba szedve

Forrás: Weheartit

Forrás: Weheartit

Hátamba fúródott a pad éle,
úgy ülök itt tudást remélve.
Itt vagyok, de mégsem, láthatatlanná kívánom magam
valaki majd elvisz innen, de most még magányosan számlálom önmagam.
Félve nézek körbe, lábakat látok a pad alatt
ők is máshol járnak, talán épp az álmuk szépsége miatt.
Szemükben kevés a fény, most a kimerültség foglalja a helyet
de aztán este átadja majd székét a vágynak, ha a test úgy kívánja meg.
Mosolygok én is, roppan bennem minden csont,
este majd felpezsdül bennem is a sok sistergő vágypont.
Hunyt pillák alatt és végtelen csillagködök mögött
a padra hajtott arc fekszik a lélek tengelye fölött.
Felriad ő is, álomarcát nyomban leveti,
de a lélek fogva tartja, az álmot nehezen engedi.
Vágyok én is egy álomízű életre, de a hús nem enged, nem törik a csont
fogva tart szürke színű élet, de az álmom talán majd holnap szárnyat bont.

Szerző:

Örökösen kutatok valami megfoghatatlan iránt. Amiről csak néha hallani suttogásokat. Szeretni vágyom, gyűlölni nem tudok. Soha, senkit, semmiért. Emberek formálnak, gyúrnak össze napról-napra. Öleléseik, néma megértéseik, mosolyuk, csókjuk tesz azzá, aki vagyok. Egyébként örökös álmodozó, színtévesztő és lila mániás, aki nem tud és nem is akar egy olyan világban élni, ami nem az övé.