Szavak és fotók – Horváth Szonja „koszos”, ugyanakkor érzelmes világa

Szavak és fotók – Horváth Szonja „koszos”, ugyanakkor érzelmes világa

Ma egy lányt mutatok be nektek, akinek kedvenc időtöltése az írás és a fotózás.
Intenzív, szavakon átható érzelmek, képek mögött megbújó, mély mondanivalók. Horváth Szonja és a kannasbor.

Horváth Szonja

Horváth Szonja

“boldogság? mi az? mire való? miért lép be az életünkbe, és keseríti meg a szürke hétköznapjainkat? miért ad ugyanakkor óriási biztonságot, felemelő érzést, rózsaszín felhőket, és kedves pillanatokat?
nem tudjuk. csak azt, hogy ha jön, akkor nem kérdez. és mi van a másikkal? a szomorúsággal? ami aztán szétbarmolja a csetlő-botló, piciny boldogságunkat? a kettő kéz a kézben jár. mint a szilveszteri piálás, és a másnapos fejfájás. az algopyrin. az olcsó vodka, ami úgy csúszik le a torkunkon, mint gyermeteg énünk a csúszdán. a boldogság, és a szomorúság – az egyveleg, ami nem hagy sosem józanon gondolkozni, kitépi a szíved, s a lelked, és csak akkor adja vissza, amikor már meg is kopasztotta őket a legfenségesebb emberi érzelmektől.”

Szonja 2010. nyár óta blogger, de komolyabbá az egész csak 2011 körül forrotta ki magát. Számára az írás megkönnyebbülés, a béke és a nyugalom szigete. Ha ír, azt érzi, hogy csak ő van, és megfigyelheti saját magát.
Bejegyzései között megtalálhatóak hosszabb gondolatok, érzelmeket, tényeket megörökítő prózai hangvételű írások, illetve versek is. A prózai írásokból van a több, azokat jobban kedveli, elmondása szerint azt figyelte meg, hogy a versek akkor jönnek, ha szerelmesnek és nagyon boldognak érzi magát.

„szemrebbenés nélküli
szívizom összehúzódás vagy
mely néha igen távoli
gyere kicsit még,
nem érezlek, ha elszakadsz”

Blogja címén talán sokunknak megakad a szeme. Én is rögtön felfigyeltem rá. Szonja ugyan is egy alkoholról nevezte el az oldalát, méghozzá nem is akármelyikről. A fiatalok közkedvelt „olcsó tablettás” italáról, a kannás borról. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi állhat e mögött, miért pont ezt választotta. „A korai kamaszkorom abból állt, hogy elmentünk „alapozni” és utána le a partra bulizni. A Balaton szívében lakom, Keszthely mellett, ahol a fiatalok mindig a partra járnak le, ha kicsit ki akarnak rúgni a hámból. Köztudott, hogy a kamaszok nem mindig vannak elengedve pénzzel, szóval én meg a haverjaim is általában az olcsó tablettás bortól, a „kannástól” rúgtunk be. A mai napig képes vagyok meginni ezt a szörnyű löttyöt, de néha már komolyan úgy érzem, hogy szeretem. Most állok az érettségi előtt, és el kéne döntenem, hogyan tovább. Ha ránézek a blog címre, mindig elmosolyodok, mert a gondtalan, csacska éveim jutnak eszembe róla.”

http://kannasbor.tumblr.com/

http://kannasbor.tumblr.com/

Szonja számára nagyon fontos a blog kinézete is. Rajong a letisztult színekért, és igyekszik úgy stílust választani, hogy az tükrözze őt. Kedvencei a hideg színek, mint a fekete vagy a szürke, és ezek milliónyi árnyalata.

http://kannasbor.tumblr.com/

http://kannasbor.tumblr.com/

Szépérzéke a fotóin is látszik, hiszen másik szenvedélye a fényképezés. Képein általában emberek szerepelnek, kedveli a „koszos” témákat, a magányt és az egyedüllétet szereti a legjobban lencsevégre kapni. Fényképein dominálnak a sötét színek, így a legtöbb képből mély hangulat árad.

http://kannasbor.tumblr.com/

http://kannasbor.tumblr.com/

Mindkét művészeti ágban tehetségesnek bizonyul, hiszen szavaival és fotóival is egyaránt képes érzelmeket átadni, és elgondolkoztatni az embereket. Szonjában egy vad, őrült, szenvedélyes, ugyanakkor érzelmes, mély dolgokat megélő személy veszett el. Nincs is ezzel semmi baj. Ez teszi őt és alkotásait egyedivé, és utánozhatatlanná.

magamban barmolom
össze tékozló napom
túléllek ha vége
van és nem szól többé
a dalod.”

Ha kíváncsiak vagytok Szonja többi írására, esetleg fotóira, akkor látogassatok el a blogjára. Nem fogjátok megbánni.

http://kannasbor.tumblr.com/

http://kannasbor.tumblr.com/

Szerző:

Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.