Szavakkal bántani

Szavakkal bántani

Mostanában nagyon sokszor hallom ezt a mondatot: „nem vagyunk felelősek mások érzéseiért”. Egy részem egyet tud érteni, viszont a másik felem eléggé szkeptikusan áll hozzá. Én talán úgy fogalmaznék: „nem vagyunk felelősek mások életéért”. Mert érzéseket váltunk ki emberekből. Legtöbbször szavakkal. Így ezt kicsit továbbgondolva, fektessünk egy kicsit nagyobb hangsúlyt a szavakra és azok hatására.

Felelősek vagyunk a saját gondolatainkért, a szavainkért, a tetteinkért. Minden szavunk és cselekedetünk hatással van a környezetünkre, legyen ez akármilyen apró, minket reprezentál.

„Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod.” – Fodor Ákos

“Légy óvatos a szavaiddal. Amit kimondasz megbocsátható, de nem biztos, hogy felejthető.”

Tegyük fel például, hogy megbántok valakit, legyen ez akár szándékos, akár nem. Ez nyilván negatív érzéseket fog belőle kiváltani, fájdalmat okozok neki. Tegyük fel, hogy elmondja, hogy megbántottam. Tegyük fel, hogy dühös, mert a tehetetlenséget könnyebb átalakítani haraggá. Hatással voltam az érzéseire és lehet, hogy észre sem vettem. De mivel elmondta, így tudatosult bennem, hogy mit tettem. Általában az empátiával megáldott emberek bocsánatot szoktak ilyenkor kérni. Tegyük fel, hogy megteszem. Nyilván ez a helyes cselekedet, az eszem tudja. Megtettem mindent – gondolom magamban. Mert megtettem, ami ilyenkor elvárt. Tehát a téma bennem le is zárult. De tegyük fel, hogy a másik ember még mindig haragszik. Nem biztos, hogy ezt innentől kezdve közölni fogja, mivel már bocsánatot kértem. Felelős vagyok-e én ezért? Felelős vagyok-e én az ő érzéseiért?

Tegyük fel, hogy úgy érzem, nem. Miért nem? Mert én mindent megtettem, amit tudtam, innentől kezdve már csak rajta múlik, hogy tovább tud-e lépni. Logikus.

Tegyük fel, hogy úgy érzem, igen. Miért? Mert bele gondolok abba, milyen érzés nekem, amikor valaki megbánt. Empátia.

„Már fáradt vagyok
megbocsátgatni – kérlek,
inkább ne bánts meg.” – Fodor Ákos

Szerintem nincs jó vagy rossz válasz. Válaszok vannak. És a szavak előtt gondolatok is vannak. A szavaknak pedig hatalmas súlya van, és minden kimondott szóval ugyanúgy rombolni is tudsz, ahogy építeni. Minden szó egy gondolatot reprezentál, és ez mindig hatással lesz másokra. Ahogy szavakkal meg tudsz bántani másokat, úgy örömet is tudsz okozni. Nem lenne sokkal könnyebb a szavak előtt végiggondolni, hogy milyen hatással lesz majd a másikra, amit mondani akarok/fogok? Nem lenne sokkal könnyebb nem megbántani valakit, mint utána bocsánatot kérni?

Kiemelt kép: https://images.ttcdn.co/

Szerző:

“Mindünk anyaga sugárzó lehetne, ha mernénk hasadni.” /Fodor Ákos/