maradtam.
néztem a viharon és esőn keresztül,
arcomba vigyorgott a tegnap.
lehangolt akkordokat penget a jobb kezed,
a bal pedig a megmaradt szívveréseket számolja,
ütemekben számolva.
kívülről beszélsz
a fájdalom és álmok közül.
mert soha nem maradhatsz tovább,
csak ócska vallomásokat csöpögtetsz,
mintha arany bálványként vonzanád lelkem,
beterít valótlan, nem e világi fényével.
hosszú idő a szavaidban.
szent háborút vívnak lelkemmel.
Írta: Pliszka Tímea
Kiemelt kép: www.kucuu.com