Ezek a sorok nem most íródtak.
Még nagyon régen.
Sokáig nem akartam megmutatni, de a múlt elől nem lehet elszaladni.
***
Hurrikán
Hurrikánként söpörtél végig a mindennapjaimon.
Csend és hiány maradt utánad.
Egy nyom.
Egy nyom, amit semmilyen eső le nem mos.
Lehet az savas, kénes, gyenge, vagy heves.
Maradandó, el nem múló, örök, letagadhatatlan nyom.
***
Felelet
A választ már nem vártam meg,
szavak nélkül is hallottam a feleletet.
Nem vártam többé a csodára,
tudomásul kellett vennem, hogy mindent, egyszerre nem lehet.
Tovább kellett mennem.
Nélküled.
De már nem utánad.
***
Órák
A két óra mutatója egy ritmusra járt,
aztán az egyik kattanása egy pillanatra kihagyott.
Nem dobbant már.
Megállt a szív, vagy csak félrevert.
Nem érzett már.
A két óra mutatója nem járt többé egy ritmusra,
hiába cseréltünk benne elemet.
Akkor vált a mi utunk is ketté.
***
Feltétel nélkül
Most tudtam meg mit jelent a feltétel nélküli szeretet.
Eltörted a szárnyam, és én bosszúból bántani akartalak.
Szárnyaszegetté tenni, ugyanolyan fájdalmat okozni.
Erősebb voltál nálam és nem hagytad.
Szerettél.
Nem hagytad, hogy szárnyak nélkül a mélybe zuhanjak.
Elkaptál, és magaddal vittél.
Oltalmat adtál, meggyógyítottad a sebeket, amiket te magad okoztál.
Megmentettél.
Itt pedig az előzmények: Szentimentális sorok a múltból – még anno ’76-ból I.
Már akkor is régiek voltak…
Kiemelt kép: www.wallpaperhd.pk