Szentimentális sorok a múltból – még anno ’76-ból

Szentimentális sorok a múltból – még anno ’76-ból

Szállj

Titok övezi létünket.
Egy valós talány, melyet soha senki fel nem fedhet.
Te vagy a titkom, az enyémmel egy ritmusra dobbanó szív.
Mérget nem tűrő elixír, kegyelmező gyógyír.
Az én titkom.
Az én talányom.
Elengedem, hogy végre szabadon szálljon.

***

Falak

Hideg padlón lépkedtem feléd.
Falad leomlani látszott, míg az enyém épülni.
Éreztem, hogy csak fájdalom az, amit adni tudok,
bántani meg senkit sem akarok.
Tudom, bennem valami nagyon elromlott.
Hidak helyett én falakat húzok.
Egészen szív fölé.

***

Ősz

Szavak nélkül hasított belém az érzés, hogy az elmúlás ideje kopogott be ablakomon.
Talán ezért érzem azt, hogy annyira fázom.
Kopasz, színtelen, szagtalan.
Ősz költözött a lelkembe,
ellepte világomat.
Hűvös szellő fújja felém a Napnak gyenge sugarát,
mely már hiába akar – nem melegít át.
Tovafújja a nyári érzést…
A szerelmet.
Amiben nem is tudom, hogy hiszek-e.
Elkezdett félmondatok.
Be nem fejezett gondolatok.
Üresség.
Tátongó űr.
Keresztbe tett kéz,
épp most forralt tea.
Igen. Ez újra melegít.
Cigarettámon átáramló nikotin már nem visz el a mámorig.
Elfogyott.
Minden.
Üresség van körülöttem.
Mosolytalan, üres tekintetek.
Félhomály.
Mondd!
Hol hagytam a szívem?

 

 

Szerző:

Rose

“Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: “boldog”. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet.”
/John Lennon/

Szólj hozzánk!