Szenvedély és elhivatottság – Interjú Medodorával

Szenvedély és elhivatottság – Interjú Medodorával

Medodora fotói között kalandozva elbújhatunk egy kicsit a világ elől, magunk mögött hagyhatjuk a mindennapok gondjait, élvezhetjük a harmóniát és feltöltődhetünk szépséggel. Egy csodákkal teli világba találhatjuk magunkat. Ma ezeknek a csodálatos képeknek az alkotóját faggattam a fotózásról, a technikákról, a témákról és sok másról.

Mióta foglalkozol fotózással? Hogy kezdődött ez nálad?

Ha jól emlékszem kb. 7 éve kezdődött, középiskolás koromban, mikor is egy kisebb fajta digitális fényképezőgéppel próbáltam „meghódítani a világot”. Középiskola vége felé szert tettem egy bridge gépre, és azt hiszem igazán akkor határoztam el, hogy ezt jó lenne kicsit komolyabban is csinálni. Aztán megvettem a mostani gépem, ami már majdnem egy éve hűségesen szolgál.

Tanultál fotózni vagy önmagad fejlesztetted, képezted?

Komolyabban sosem tanultam, inkább számos képet nézegettem és próbáltam ellesni egy – egy trükköt, utána olvastam és megpróbáltam kivitelezni. Mostanra már azért van pár könyvem, ami lássuk be, sokkal jobban megkönnyíti a fejlődésemet. J Viszont úgy gondolom akkor tanul legjobban az ember, ha megtapasztal dolgokat, nálam legalább is ez sokkal jobban működik és jobban is élvezem, bár nyilván egy sokkal lassúbb folyamat is, de én ezt egyáltalán nem bánom.

Mit jelent számodra a fotózás?

A harmóniát, a megnyugtatást, egy olyan világba (dologba) való „menekülés”, ahol a mindennapok nyűgét ki tudom zárni. Ez a mai napig működik, csak most emellé párosult az elhivatottság is, és, hogy egyre komolyabban vegyem azt, amit csinálok. Ez egészen különös egyébként, mert köztudottan elég türelmetlen típus vagyok és gyorsan megunok vagy feladok dolgokat, viszont a fotózást már űzöm pár éve és még mindig nem utáltuk meg egymást…

Csak kedvtelésből fotózol vagy megrendeléseket is kapsz? Számodra ez egy egy hobbi vagy munka?

Először teljes mértékben hobbinak indult, sosem gondoltam volna, hogy x idő elteltével, ez sokkal jobban kiteljesedhet, de egyre többen keresnek meg, aminek nagyon örülök, hiszen ez egyfajta elismerést is jelent számomra. Persze mindig van hová fejlődni és azt szeretném, ha a későbbiekben mindkettőt jelenthetné a számomra, viszont azt nem tudom elképzelni, hogy csak ebből keressem a kenyerem, és nem is szeretném.
Jelenleg a „munka” és a hobbiszintű fotózások mellett az iskolaújság címlapjait is én csinálom általában, valamint az újságban a rovatomhoz tartozó illusztrációkat is én készítem (merthogy az írás szintén az egyik szenvedélyem). Talán ebből is látszik, hogy ez vagyok én, imádom ezt csinálni.

Melyek a kedvenc témáid, mit szeretsz legjobban fotózni?

Igazából mindent szeretek fotózni, ami éppen megfog vagy megihlet (pillanatok, mozdulatok, évszakok, színház), viszont mostanában leginkább a portrék fotózása az, ami foglalkoztat, de például Budapesten is imádok a fényképezőgéppel bóklászni. Valaki unja, de számomra kimeríthetetlen forrás. Emellett pedig van még egy csomó olyan dolog, amit nem próbáltam (pl. babafotók, esküvő, párfotózás), de amint alkalom nyílik ezekre, szó nélkül élek majd a lehetőséggel.

Modelljeidet, milyen szempontok alapján válogatod?

Ha éppen nincs egy felkérésem sem, és jön az ihlet, akkor a barátaimat kezdem el zaklatni vele, akik persze készségesen modellt állnak, de volt már olyan is, hogy fordítva történt a dolog. Ez azért is jó, mert amellett, hogy jól szórakozunk, gyakorlok is és fejlődöm, így mindenki jól jár.

Önmagadról szoktál képeket készíteni?

Ha eszembe jut valami új ötlet, akkor előfordul, de inkább másokat fotózok.

Milyen gépet használsz? Milyen technikákkal dolgozol?

Most egy Nikon d3100-al fotózom, és mivel nem rendelkezem profikhoz méltó felszerelésekkel, ezért marad a kreativitás. Igyekszem mindig úgy kialakítani egy fotózást, hogy a lehető legjobbat hozzam ki egy- egy képből. Szerintem nagyon sokan azt hiszi a világ legegyszerűbb dolga felkapni egy fényképezőgépet, lenyomni a gombot és kész is. Az ember nem is gondolná mennyi lehetőség és kreatív technika létezik, pont ettől kihívás és válik egyedivé, érdekessé ez az egész.

Van példaképed? Van, aki inspirál?

Van jó néhány olyan fotós, akinek a munkásságát csodálattal figyelem és inspirálnak. Ha ki kéne emelni egyvalakit, talán Emily Soto munkái lennének azok. Szerintem a képei egyszerűen zseniálisak és igen különleges hangulattal bírnak.

Mik a jövőbeli terveid a fotózással?

Szeretném ugyanúgy élvezni a fotózás minden pillanatát, ahogy eddig tettem, szeretnék fejlődni, új dolgokat csinálni, a képeimmel másokat inspirálni és boldoggá tenni. Most tele vagyok ötletekkel, amiket remélem sikerül is megvalósítani, és aki esetleg majd figyeli az oldalamat, még részt is vehet benne.

Köszönjük Medorának a válaszokat! A róla és fotóiról írt ajánlót megtekinthetitek itt!

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*