Szerelmes vallomások

Szerelmes vallomások

Gazdag vagyok.
Enyém a boldogság madara.
Láttam. Kék volt a mosolya.
Kék volt a tolla, kék volt a szárnya,
kéket hullajtott múltból a mába.
Ezzel a tollal írtam a hegyre:
voltam egyszer igazán szeretve.
Hegy megkopik, szín megfolyik,
madár lelke vállamra kuporodik.
Ujjamra repül, elrebben messze,
intek…
majd haza jön este.
Ha nem jön, újra festem a hegyre.
Kéket virít a várakozás teste…

…tested, ruhád szeretnék lenni.
Zakód, mellényed, sálad.
Cipőd, mely csak hozzám találhat.
Borotvád, mely karcosan siklik álladon,
olykor megsebez, felszisszensz, vállalom.
Kabát, mi folyton ott lóg a válladon.
Tollad, mi tanúja minden leírt szónak,
nyomatéka vesszőnek és pontnak.
Egyszer pipafüstöd akarok lenni,
némán, csendben, lopva körbevenni.
Átjárva inged, bőröd, hajad és szád,
gyűlölve azt, ki mosna reád.
Szeretnék egyszer Te lenni, igazán.
Szemeddel látni, ahogy mozdul a határ,
kezeddel simítani az alföldi kalászt,
üdvözölni messziről a tiszai halászt.
Álmoddá akarok válni egyszer.
Vigyázz, hogy soha ne ébredj fel…

…ébredek, átölelsz: folyton érzem.
A gondolat hús-vér, eleven.
Arcom a te arcod folytatása,
karod testem életruhája.
’Én mindig fázom’
Lehet, hogy ezt hazudom.
Te melegíts, ezt akarom.
Nem veszek többé kabátot,
lángoló tested a palástom…

…palást vagyok, az élet fája,
fa vagyok, a lelked szája.
Ágaim a múló időt nem követve
folyton virágba borulnak.
S ha minden ágamtól,
minden apró beteg gallyamtól
és vesszőmtől, sebzett levelemtől
megszabadítanának az emberek,
akkor is ott maradna a törzsem:
a soha el nem múló szerelmem.
Mint szíveden a kéreg,
virágon a méhek,
tomboló testedben az élet…
…gazdag vagyok.

Írta: Kocsis Erika


Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.