Szeretnék egyszer igazán jó író lenni-interjú Hencivel

Szeretnék egyszer igazán jó író lenni-interjú Hencivel

A Henci blogját bemutató cikk után, most következzen a vele készült interjú. Megtudhatjátok többek között azt is, hogy miért kezdett el írni, mit ért a búvóhely címszó alatt, valamint elmondja hogyan lett számára az írás szenvedély. Henci példájából tanulva én mindenkit arra szorgalmaznék, aki érez magában kedvet, hogy írjon! Minél többet, minél változatosabb témákban. Mert a befektetett energia előbb vagy utóbb megtérül. Ahogy az alábbi interjú is mutatja, senki sem születik tollal a kezében, viszont gyakorlással könnyen az ember szerelmévé válhat az írás. Lássuk, Henci ezt hogyan gondolja.

– Mióta blogolsz, és miért kezdtél éppen ezen  műfajba?

– Igazából már nagyon régóta belekóstoltam a blogolás világába. Sokat olvastam, legfőbb képen  egész könyves történeteket, bár a versek is nagyon érdekeltek, de valahogy a hosszabb történetek jobban megragadták a fantáziámat. Addig – addig míg gondoltam megpróbálkozom az internetes naplóval. Kicsit lusta és fantáziaszegény voltam, így sosem tudtam igazán belekezdeni, aztán egyre több dolog történt velem, aminek a legnagyobb része rossz és megemészthetetlen volt így az írásba menekültem. Egyre jobban ment míg végül beburkolt és teljesen elvarázsolt. Már nem tudnám abba hagyni.

– Bejegyzéseid fő témája a szerelem. Saját, megélt történeteket írsz le, esetleg csak fantáziád szülte sztorikat publikálsz?  

– Is-is. Vannak olyanok amik tényleg megtörténtek,viszont a legtöbb csak a fantáziámban született meg. Kiszínesítettem a körülöttem feltárt történeteket és kicsit összekevertem őket olyan ízűre, ami éppen elragadott.

– Gyakran osztasz meg az oldaladon verseket is más szerzőktől. Próbálkoztál már magad is vers írással? Mi alapján választod ki a posztolt verseket?

– Igen próbálkoztam. Eleinte elég ügyetlen voltam és gyorsan el is tüntettem a nyomait, míg végül annyira elkezdett vonzani ez az egész ,hogy megpróbáltam leküzdeni a kihívást és verseket faragni a tolongó gondolat foszlányaimból. A jelenlegi hangulatom és a vers mondani valója, lelke alapján.

– Hogy születik meg egy-egy írásod? Hallgatsz közben zenét? Mi az, amit érzel a papírra vetett szavak láttán? Egyáltalán, mit jelent számodra az írás?

-Igazából ha zenét hallgatok akkor semmi másra nem tudok koncentrálni. Szó szerint teljesen kikapcsol körülöttem a világ és kitaszítja a gondolataimat. Vissza térve a kérdésre ,  a könyvek, filmek és pillanatok vagy éppen ha hallok egy különleges szót akkor beindul az agyam és csak úgy jönnek a történetek. Igazából a vers írás kicsit nehezebben megy, mintha egy történetet vetnék papírra. A szavak számomra a hatalmat és a töménytelen érzelmet jelentik. Szinte fanatikusnak érzem magam  ha látok egy szöveget ahol a szavak  kicsit kuszán , nyakatekerten következnek egymás után.  Imádom az absztrakt, elvontabb szavakat.
Az utolsó kérdésen sokat gondolkodtam , de valahogy nem tudom megfogalmazni. Tulajdonképpen mindent.

10361595_1480413855525280_5628665828630341456_n

Henci

– Mivel töltöd a szabadidődet? Van esetleg bármilyen más művészeti ág, amit kedvelsz?

– Írással, olvasással és jelenleg tanulással mivel idén érettségizem és hát a stressz sem elhanyagolható összetevő az utóbbi hónapokban. Igen. A fotózás és rajzolás még ami nagyon vonz. Mint ha teljesen más univerzumba kerülnék általuk. Bár sajnos a rajzoláshoz nagyon nincs tehetségem, ezért a fotózást próbálgatom fejleszteni kisebb, nagyobb sikerekkel, de az írás a fő művészeti ág ami magával ragad.

-Ha három szóval kéne jellemezned magadat, mik lennének azok?  

– Kreatív, bizonytalan, sokat fecsegős

– A blogod címe Búvóhely. Honnan jött az elnevezés? Úgy sejtem, hogy számodra búvóhely az írás és a blog is egyben. Mi elől nyújt védelmet ?

-Mint az alcímben is leírtam mindenkinek kell a megtalálás. Ugyanakkor a búvóhely is ami pajzs lehet olyan dolgokkal szemben amik elől jobb elrejtőzni egy kis időre és erőt gyűjteni, hogy aztán újult erővel győzzük le őket. Mindenkinek kell egy kis szünet, hogy aztán tovább írhassa a történetét. Igazából kikapcsolódás és búvóhely igen. Nem kimondottan akkor van rá szükségem mikor védelmet akarok, persze akkor is sokat „időzök benne”  igazából az írással kitudom fejezni magam, a történeteim által újra születhetek…és ha persze ez még tetszik is valakinek, esetleg kikapcsol miközben olvassa őket és átkerül a fantáziája legbelső részeibe is az már nekem tökéletesség.

– Mennyire tudnak a blog létezéséről a körülötted élő, számodra fontos emberek? Fontosnak tartod, hogy tudják, hogy írsz?  

– Eleinte nem nagyon tudtak, mert akkoriban csak búvóhelynek használtam, de mára már akik igazán fontosak számomra nekik elmondtam a létezését és szívesen fogadom az élményeiket, kritikáikat, gondolataikat vele kapcsolatban. Nem kimondottan tartom  fontosnak. Legalábbis nem így nevezném, inkább rájuk bízom, hogy kíváncsiak-e rá vagy sem.

– Vannak-e a jövőre nézve terveid az írással?  

-Igen vannak. Fejleszteni szeretném, minél jobbra. Azt szeretném, hogy minél válogatottabb, több fajta szó kapjon az írásaimban helyet. Minél több véleményt szeretnék róluk begyűjteni. Szeretnék egyszer igazán jó író lenni.

-Ha megrekedsz az írásban, mi az, ami tovább lendít a nehézségeken? Mennyire írsz könnyen? Papírra veted először a gondolataidat, esetleg rögtön a számítógépbe pötyögöd?  

– Attól függ. Ha nagyon megrekedek akkor általában nem tudom folytatni. Ha írok akkor valahogy kikapcsol körülöttem minden és szinte megélem a történetet ezért csak úgy előtörnek belőlem a szavak. Ritka mikor tudom folytatni,de ha folytatom akkor többször elolvasom a szavakat amiket leírtam addig, és ahogy elkezdek írni megint visszazökkenek. Ha elkap az ihlet akkor nagyon könnyen írok ,viszont van mikor hetekig egyetlen mondatot sem tudok úgy leírni,hogy az számomra elfogadható legyen. Attól függ hol vagyok. Volt mikor a buszon kapott el egy gondolat amit a telefonomba formáltam történetté,de általában géppel pötyögök. Ha ajándékba szánom akkor papírra írom, mert úgy szerintem személyesebb és mélyebb.

Köszönöm Hencinek a válaszokat, és szívből kívánom, hogy egyszer sikeres és jó íróvá váljon. 

Szerző:

Bóbics Veronika
Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás