szimpatikus szimfónia

szimpatikus szimfónia

Lezárult egy korszak mögöttem. Most meg kell találnom az utamat, melyre azt hiszem, csak két ember kísérhet el: önmagam és az a személy, aki négy éve bizonyítja, hogy minden percben számíthatok rá. Közös a levegőnk, a húsunk, a bőrünk, a szerveink. Egymásban élünk, egymást tartjuk életben. A legcsodálatosabb és legtisztább szimfónia ez.

Te vagy a biztosítókötelem. Az esti citromfű teámban a cukor. Az olvasott regényekben a színes cetlivel megjelölt legszebb mondatok. A határidőnaplómban minden hónap 29-e. A komód négy fiókjának jobb oldala. A zöld Orbit rágóm tizedik darabja. A szörp utolsó kortya. Az ágy belső fele. A járda bal szeglete. Ebédkor a tányéron az étel nagyobb része. A pipacsmezők legerősebb pipacsa. A téli hóesés örök hópelyhe. Jégvirág az ablakon. Rózsaillat nőnapon. A születésnapi tortámon az évszám. A leghosszabb szempillám. A legharmonikusabb dallam a fülemben. A nyelvemen a 2010-es nyár íze. Hajnali buszúton a fények játéka az ablakon. A hold udvara. A repülőgépek kondenzcsíkja. Mag a görögdinnyében. A bögre alján az opál. Kijelentő mondatok után a pont. Érzéki csók a nyakszirten. Esténként a hátsimogatás. Reggelente a kiflipóz az ébresztőóra utáni öt percben. A boldogság forrása. Olvasáskor a komfort. Rossz álom után az ölelés. A könnycseppek felszárítója. A lapon a legerősebben fogó toll tintája. A legkanyargósabb hurok a g betűn. A fájdalomcsillapító. Sebtapasz. Javító és építő.  Kirakós utolsó darabja. Dobókockával a hatos dobás. Négylevelű lóhere. Az üvegen a kupak. A kabátzseb decemberben. Árnyék a melegben. Jégkocka a limonádéban. A puding tetején a tejszínhab. Kihagyhatatlan lépés a matematikai egyenletben. Vasárnapi délután. A versekben a rím. Kémiai kísérletekben az indikátor. A szúnyogcsípésre vésett x. Gyermeteg kacaj a hétköznapi magányban. A telefon túlsó oldala. A Sörházdombi kilátóba vezető lépcső korlátja. Kolostor utcában a macskaköves út. Soproni szélkerék. A Tűztorony. Esterházy-kastély kertjében a kőpad. A végtelen, kikophatatlan, el nem múló szerelem.

Szabó Magda Liber Mortisában te vagy az én Szobotka Tiborom.

agnes-cecile

agnes-cecile

 

Szerző:

Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.