Színskála

Színskála

Emlékszel a narancssárga hajnalokra, mikor reggelente  álmosan botorkáltunk az újabb és újabb sejtelmes napok felé? Az épületek fenyegetően törtek ki a félhomályból, valami új, valami más felé. Fáradt lábunk rendíthetetlenül lépkedett a felnőtté válás hosszú és poros útján. Ha koszos lett a fehér cipőnk, vettünk újat vagy leporoltuk. Semmi sem volt pótolhatatlan. Rózsaszínű volt a nevetésünk, mely vízhangzott a folyósón, a nehéz, betonfalak visszaverték dallamos kacarászásunkat. Akárcsak a puncsfagyi, amivel összemaszatolhattuk cserfes, feleslegesen járó szánkat. Piros ajkak, mosolygó cseresznyék. Soha meg nem kapott Valentin-napi szívek. És a félelem, mely lila színnel festette szívünkre a vad árnyakat. Féltük a jövőt, azt, hogy tartósnak hitt kötelékeink szétpattannak, mint egy gitárhúr. Azt, hogy nem vagyunk senkik, nem érünk semmit és belesétálunk valami mélyen ásott gödörbe, amit az első megpróbáltatásokkor ástak. Néhány kötél elszakadt, szétmállott az időtől, vagy mi engedtük el, súlyától szabadulva, de cseppet sem könnyen. Végtelen kapcsolatok is alakultak, mint a nagy, kéklő óceánok. Zajosak, de végtelenül tiszták. Tele megannyi lehetőséggel és örömmel. Viharvert szárnyainkat megpihentettük néhány a vízből kiálló kősziklán és szentül hittük, hogy hazaérkeztünk. Zöldfülűként vetettük bele magunkat az éjszakákba, amikor csak a mi kedvünkért váltott ruhát a természet. Elszívtuk első cigarettáinkat, megkaptuk első öleléseinket. Összetörték a szíveinket, majd újból megdobogtatták. Vad köröket róttunk a salakos pályán, levegőért kapkodva, ziháló tüdővel értünk célba, hogy megérkezzünk valami kalandos, veszélyes, bizonytalan helyre. Aztán aranyfényű csillogás vett körül. A kemény napok leláncolt magányából előtörő diadal. Élünk. Kiszíneztük fehér lelkünk, a szürke hétköznapok élénken vibrálnak. A múlt mindent megszépít. Öt év.

Leteszem az ecsetet, múltam lenyomata napokon belül alkotássá válik. Megpihenve elmerengek imbolygó emlékképein. Nem bánok semmit sem. Új vásznat veszek, és eddig még nem használt színeket keverek. Okkersárga, barackszín. Opál és rubin. Türkiz, mályva, sötétzöld. A lényeg, hogy ne hagyj üresen egy részt sem!

large

weheartit

Szerző:

Bóbics Veronika
Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás