Emlékszel a narancssárga hajnalokra, mikor reggelente álmosan botorkáltunk az újabb és újabb sejtelmes napok felé? Az épületek fenyegetően törtek ki a félhomályból, valami új, valami más felé. Fáradt lábunk rendíthetetlenül lépkedett a felnőtté válás hosszú és poros útján. Ha koszos lett a fehér cipőnk, vettünk újat vagy leporoltuk. Semmi sem volt pótolhatatlan. Rózsaszínű volt a nevetésünk, mely vízhangzott a folyósón, a nehéz, betonfalak visszaverték dallamos kacarászásunkat. Akárcsak a puncsfagyi, amivel összemaszatolhattuk cserfes, feleslegesen járó szánkat. Piros ajkak, mosolygó cseresznyék. Soha meg nem kapott Valentin-napi szívek. És a félelem, mely lila színnel festette szívünkre a vad árnyakat. Féltük a jövőt, azt, hogy tartósnak hitt kötelékeink szétpattannak, mint egy gitárhúr. Azt, hogy nem vagyunk senkik, nem érünk semmit és belesétálunk valami mélyen ásott gödörbe, amit az első megpróbáltatásokkor ástak. Néhány kötél elszakadt, szétmállott az időtől, vagy mi engedtük el, súlyától szabadulva, de cseppet sem könnyen. Végtelen kapcsolatok is alakultak, mint a nagy, kéklő óceánok. Zajosak, de végtelenül tiszták. Tele megannyi lehetőséggel és örömmel. Viharvert szárnyainkat megpihentettük néhány a vízből kiálló kősziklán és szentül hittük, hogy hazaérkeztünk. Zöldfülűként vetettük bele magunkat az éjszakákba, amikor csak a mi kedvünkért váltott ruhát a természet. Elszívtuk első cigarettáinkat, megkaptuk első öleléseinket. Összetörték a szíveinket, majd újból megdobogtatták. Vad köröket róttunk a salakos pályán, levegőért kapkodva, ziháló tüdővel értünk célba, hogy megérkezzünk valami kalandos, veszélyes, bizonytalan helyre. Aztán aranyfényű csillogás vett körül. A kemény napok leláncolt magányából előtörő diadal. Élünk. Kiszíneztük fehér lelkünk, a szürke hétköznapok élénken vibrálnak. A múlt mindent megszépít. Öt év.
Leteszem az ecsetet, múltam lenyomata napokon belül alkotássá válik. Megpihenve elmerengek imbolygó emlékképein. Nem bánok semmit sem. Új vásznat veszek, és eddig még nem használt színeket keverek. Okkersárga, barackszín. Opál és rubin. Türkiz, mályva, sötétzöld. A lényeg, hogy ne hagyj üresen egy részt sem!