Pár éve nagyon szerelmes lettem a Barátnőmbe (ki azóta is óda bennem), majd ezeknek az érzéseknek, emlékeknek a hatására pötyögtem egyszer laptopomba (mert billentyűzete a posztmodern plajbász) az alábbi versemet. Fogadja szemetek, elmétek e szó-krémet sok szeretettel:
Kád, szerelem, hajszál
1
Húnyt szemű vízcseppek hullanak hajunkról
forró párát lehelve arcunkba,
gyertyák kékes szoknyája rumbázik
amorf csobbanás-dallamra.
2
Egységet formálunk s az egység formál minket.
Erő-szimbiózis.
3
Tisztelet kezét jobb oldalról mi
bal oldalról szerelmünk ébressze reggelente,
így
kabátunkon minden árva hajszál
örökké párra talál.