Még szívemben őrzöm csendemet.
Még néma a dallam.
zenei nyugvópont,
SZÜNET.
Elszunnyadt érzések élettelen kottaként
várják az újjászületését
szívem dobbanó dallamának.
Karmester leszek,
kottaolvasó
Megszólaltatom a zeném.
Még pár perc néma adózás,
a sebekért, az örömökért,
a kifejezhetetlenért…
…hogy mikor újra megszólal a zene,
a tökéletes csendet töltse meg
tökéletes dallamaival.
Hangszer voltam.
Játszottam karotok lengő ritmusára
DALAITOKAT.
Sosem az enyém.
nem az én mozdulataim
nem az én ritmusom
nem az én dalom
Mennyiféle hang a szívekben…
Mennyi ringató, mosolyt csaló, kacér dallam
S még több,
mi nem fér a fülembe
Sért, bánt, jajj, nem az enyém.
Csend dobbant a szívembe
álmos, kóválygó hangtalanság
Mindenki eltűnt…
El akartam, hogy tűnjön…
Más hangszert keresni.
Már nem visszhang akarok lenni.
A kezek gesztusa, még ha oly’ kedves is,
nem irányíthat többé.
Élednek a kottafejek, melyek mögött
kirajzolódni látszik a csoda
Emelem a karom,
s megszületik
szívem dobbanó dallama.
kiemelt kép forrása: www.pinterest.com