Szívtől szívig

Szívtől szívig

pinterest

pinterest

Hatalmas harcok dúlnak bennünk, az érzés és az ész az örök rivális. Az érzés mondja, tedd meg az ész mondja ne, óriási a káosz.

Életünk ürességét az észérvek adják, nem engedik, hogy lépjünk, hogy elhagyjuk önmagunkat vagy azt a valakit, akit ő formált, pedig ennél több van bennünk.

Érezzük ott legbelül az elnyomást, azt az érzelmi bombát, amit nem merünk elhajítani, hogy felrobbanjon, inkább az ésszel barátkozunk, és nem merjük átadni magunkat az életnek.

A világ és körülöttünk lévő környezet sok olyan „szabályt” tömött belénk, ami ellentmond annak, amit igazán szeretnénk, és ilyenkor egyszerűen bekapcsol a blokkoló, ami nem engedi, hogy megtegyük dolgokat.

Miért olyan nehéz az érzéseinkre hallgatni és csak sodródni nem gondolkodni, hogy mi fog történni, miért bűn olyas valamit érezni és átélni, ami amúgy meg átlépi azokat a bizonyos „szabályokat”??

Az emberi élet fő meghatározói ezek a „szabályok”, mindenre van valami szabály, hogyan menj, hogyan lélegezz, hogyan válassz párt és, hogyan légy boldog.

Az élet maga kell, hogy legyen a szabadság, úgy menj, ahogy menni akarsz, úgy lélegezz, ahogy venni szeretnéd a levegőt, úgy válassz párt, ahogy az érzéseid diktálják, és úgy legyél boldog, mint még sosem voltál.

De ez így akkor is nehéz…megadni magunkat, egy érzésnek és mit sem törődni a társadalom elvárásaival, erős vállalkozás és nagy próbatétel, de nem lehetetlen.

Túl rövid az élet, hogy ne úgy éld, ahogy élni szeretnéd. Mindannyiunk számára van az életben egy olyan esemény, aminek a következtében meg kell szegni egy „szabályt” legalább, vagy csak szimplán nem is „szabályt” szegni, hanem csak azt tenni, amit a legjobbnak vélünk abban a pillanatban.