Izgatottan vártam Szoboszlay András kiállítás megnyitóját, melynek a Pásztói Múzeum adott otthont. András grafikus és illusztrátor, az utóbbi időben pedig szabadúszóként „viszi vásárra” alkotásait, melyek már a messzi Kanadába is eljutottak.
Nagyon megtetszett a felhívás címe „Bolondos Budapest” és tartalma, melyben az állt, hogy elhozza a nagyvárost a kisvárosba. Mivel magam is nagy Budapest rajongó vagyok, kíváncsivá tett, mi az, amit egy művész meg szeretne mutatni a nagyvárosból, milyen részleteket, pillanatokat ragad ki a forgatagból, mik azok az élethelyzetek, amik felkeltik az érdeklődését.
Bemutatkozáskor azonnal szimpatikussá vált számomra, kedves, nyitott és kíváncsi természetet véltem benne felfedezni.
Ő maga adott tárlatvezetést, mindegyik képéhez fűződött egy-egy történet, vicces szituáció, tetszett maga az elgondolás is, melyből ezek a művek születtek. Szerette volna megmutatni mindazt a városból, ami mellett talán a legtöbben csak elsétálnának. Sikerült. Izgalmas és változatos rajzok által elevenedtek fel előttem Budapest kül-és belterületei, az ott élők karakterei. Életük történetéből egy apró darab, ami valahogy mégis megmutatja az egészet.
A kedvenceim azok az ábrázolások voltak, melyeken valamilyen ellentét feszült.
A nő, aki két pofára falja a dupla hamburgert egy lepukkant büfé előtt hamis Louis Vuitton táskával a vállán,
vagy a bolti jelenet, ahol egy nagydarab nő terebélyesedik mintegy válaszvonalként a két totálisan ellentétes származású és habitusú pár között.
Szeretem, amikor valakinek valami egészen egyedi látásmódja van, ha figyel az apróságokra.
A legkedvesebb pillanat mégis az volt, amikor a kezem ügyébe akadt András vázlatfüzete, ami által még inkább belecsöppenhettem a városi életbe és az ő világába is. Fantasztikusnak tartom, hogy valaki csak leül egy padra, padka szélre, vagy akár egy kávéházi teraszra és a papíron megszületik, amit lát.
Odavarázsolja.
Az jutott eszembe, ahogy sétáltam végig alkotásról alkotásra, hogy micsoda ajándék, amikor a nyitottság a világra, a művészet szeretete, az eszköz -ez esetben tus-toll és akvarell-, és a készség kéz a kézben járnak. Hisz erről szól az egész. Adni és kapni. Látni és megmutatni. Ezáltal pedig meglepni, megnevettetni, kizökkenteni, gyönyörködtetni az embereket.
Andrást az ott töltött kis idő is alkotásra késztette, így immár múzeumunk képe is megörökítésre került.
Köszönöm az élményt!
A kiállításmegnyitó további képeiért kattintsatok ide, Szoboszlay András hivatalos facebook oldalát pedig itt érhetitek el.
Kiemelt kép forrása: Szoboszlay Andràs's sketches Képek forrása: Pásztói Múzeum