Ha egy Mészáros Zsuzsanna képet látunk, rögtön tudjuk, hogy ő készítette a fotót. Hogy miért? Mert fiatal kora ellenére nagyon is tudatosan és megfontoltan fotóz. A valóságot keveri az álmokkal és a képzeletével, amitől varázslatos atmoszférát teremt egy-egy alkotás köré.
Sokszor merítek az álmaimból, de van hogy egy spontán ötletnek engedek. Inspirálólag hatnak rám a klasszikus vagy épp a lepusztult helyszínek a régi tárgyak, ruhák, van hogy ezek köré építek fel egy képet.
Próbálom megfejteni miről is szólnak a képei, de annyi érzéssel és impulzussal találkozom egyszerre, ami engem is meglep. A test szépsége, fájdalom, vágyakozás, magány, zavartság, önbizalom, vágy, elvesztett gyermekkor, a képzelet játéka, erő, dinamika, játékosság, kecsesség, nőiesség, szabadság, önmegvalósítás, és még sorolhatnám, mi mindenről mesél egy-egy fotó. Mindegyiknek van azonban egy közös jellemzője. Végtelenül tiszták és őszinték. Igen, talán a letisztultság a legjobb szó, amit Zsuzsanna munkáira használhatok, hiszen már akkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy tudja mit csinál, amikor rábukkantam az oldalára, ráadásul szívből és lélekből készül egy-egy kép. Mintha lelkének apró sóhajai lennének. A tudattalan mélyén lapuló kiáltások, amik sok-sok gyakorlással, szakmai ismerettel és még több tehetséggel remekül gépre vihetők.
Azonban hosszú volt az út a fotográfiáig, amely a divattervezésen keresztül vezetett. A kíváncsiság hajtotta, na meg az önállóság. Hogy az legyen a fotón, amit ő szeretne látni. Hiszen csak így lehet. Őszintén. Ma már egy OKJ-s tanfolyam elvégzése után a diplomájára készül. Munkáira nem csak a mi szerkesztőségünk figyelt fel, hanem számos kiállításon is láthatóak voltak a képei. Sőt, még díjjal is jutalmazták őket.
Zsuzsanna elsősorban magának fotóz, ami rögtön szembe is tűnik a képeken, hiszen a lány érzésvilágát, képzeletét tükrözik, minden sallangtól mentesítve. Talán ezért annyira megfoghatatlanok a képei is, ami persze inkább pozitívum, hiszen ahány ember, annyiféle látásmód. Mindenki beleképzeli a saját kis lelkivilágát, amihez hozzásegítik a rendkívül változatos és sokszínű effektusok és manipulációk használatai.
A fotókat általában alapanyagnak tekintem amiből az utómunka során igyekszem képet varázsolni. Ez egyrészt azért van így mert az ötleteimet elég komplikált és költséges lenne mindig a helyszínen megoldani, másrészt pedig a hangulat fokozása érdekében szeretek hozzáadni a fotókhoz valami művészi pluszt.
A beltéri fotózást jobban kedveli, hiszen így sokkal formálhatóbb, átláthatóbb a munkafolyamat. Régi dolgok, a klasszikus szépség , mesék, mondák és a szobrászat szerelmese. Az utómunka és a fotózás számára egy folyamat, amit nem nagyon szeret megszakítani, hiszen a kettő részből lesz az egész, a kész kép. Saját bevallása szerint az analóg fotózás egy lezáratlan fejezet az életében, hiszen most leginkább digitális technikával dolgozik, viszont a jövőben mással is szeretne.
Kreativitástól nem mentes tervei vannak Zsuzsannának, melyben több művészeti ág is szerepet fog kapni. Én a szerkesztőség nevében kívánok neki elismeréseket, és soha ki nem fogyó ötlettárat.