álmok

Jégbe fagyott szavaink

Jégbe fagyott szavaink

Annyi mindent mondanék. Írhatnék arról, hogy elmúltak az ünnepek, és csak azt a megszokott, keserédes űrt hagyták búcsúzóul: egy titokzatos parfümillat, ami már csak azután kísért, hogy az illető elhagyta a szobát. Vagy arról a végtelen szomorúságról, amit az év…
Mézeskalács-szívvel élni

Mézeskalács-szívvel élni

A karácsony előszobájában kuporogva mindig előtérbe kerülnek az ajándékok, és általában komoly dilemmát hoznak magukkal. Az utóbbi években egyre keményebb harcot kell folytatnunk, hogy elnyomjuk a felénk áradó kényszert: vegyél, vegyél, vegyél… Minden egyes alkalommal valami személyeset keresek, és mindig…
Egy őrangyal szíve

Egy őrangyal szíve

Kislányként a barátságaim leginkább tánclépésekhez hasonlítottak: egyre közelebb kerültem a bűvköréhez, majd egy idő után távolodni kezdtünk, és volt, hogy elengedtük egymás kezét. Nem volt igazi bizalmasom, titkos szövetségesem, csupán apró, elveszett kis bolygó voltam, aki hatalmas, erős napok és…
Az eltemetett szavak sírkövére

Az eltemetett szavak sírkövére

Valószínűleg nem lennék jó kötéltáncos: túl gyakran billenek meg, és bár mindig visszanyerem az egyensúlyom, fojtogat az a tizedmásodpercnyi bizonytalanság. Ez nem a súlytalan lebegés kellemes válfaja. A sajátomként ölelem a ködbe bújó, szégyellős reggelek magányát, ahogy a november megborzong,…
“Hosszú távon csak az tudja ezt csinálni, akit a zenélés minden perce örömmel tölt el” – Interjú Kovács Tamással (Kovács Tamás Band)

“Hosszú távon csak az tudja ezt csinálni, akit a zenélés minden perce örömmel tölt el” – Interjú Kovács Tamással (Kovács Tamás Band)

Nos, épp egy hete meséltem nektek egy zenekarról, akiket egészen véletlenül, a nyaralás alkalmával fedeztem fel, de úgy éreztem, nem érhet véget a történet, mielőtt egyáltalán elkezdődhetett volna… szerencsére az énekes, Kovács Tamás nagyon együttműködőnek bizonyult, és együtt körbejárhattunk néhány…
Egy hajnal titkai

Egy hajnal titkai

A nap kíváncsi, kutató mosollyal simul a háztetőre. Cserépről cserépre nyújtózik. Nem tudja, hogy figyelem, mozdulatlan vagyok, csak egy apró porszem a polc egyik kopott kiszögellésén.Hajnal van, de tudom, hogy a világ odakint rám vár. Hív, csalogat, az égbolt is…
Akkor ma elmesélem az álmaimat

Akkor ma elmesélem az álmaimat

Ma pontot teszünk végre az “i” csúcsára, ami szerinted “pontavége”, ha elfektetjük.Hallgatod, ahogy hebegek.Pedig te is tudod, hogy az utóbbi időben többet akartam. Világmegváltást. Meg napfényt. Meg örömöt.De mindennél jobban vágyakoztam kifele, annál értéktelenebbé váltam idebenn.Kérlek, ne fáradj, idézek: Forró homokkal vagyok telitöltve.…
Depresszió? Ugyan már!

Depresszió? Ugyan már!

Itt az ősz. A szép napsütéses meleget napokat felváltották a borongós szürkék. Sötétben indulunk iskolába, munkába, és sötétbe érünk haza. Fényt lassan csak a neonlámpák adnak. Ilyenkor minden kicsit szomorúbb. Könnyebb elmerülni az önsajnálatban. Olykor még a depresszió is felüti…